Lehet, hogy csak szerencsés helyre születtem, de gyerekkorom Rákosi uralkodása alatt zajlott, és nem észleltem az általad említett jelenséget. Kelenföldön legalábbis szabadon járhattunk hittanra, aminek az iskola adott helyet az esti órákban. Azt se tiltotta senki, hogy a vasúti aluljáró melletti "segédtemplomban" részt vegyünk egy fiatalos gondolkodású pap különóráin, amelyeken nagyon érdekes történetekkel terelgette a hívőség felé a gyerekeket és ifjakat. Saját döntésemen múlott, mindenféle politikai befolyásoltság nélkül, hogy éltem-e a vallás lehetőségével, vagy sem. Aztán ismereteim bővítésével egyre komolytalanabbnak láttam a hittanórákat, hát kimaradtam belőlük.