"az atlag teli homersekletet veszem alapul, akkor folyamatosan nedves lesz, mert mar a 7C°-os levego is majdnem telitett lesz"

Egyetértek: vegyük a 7 fokos kimenő levegőt a kritikus határesetnek párakicsapódásilag, ez alatti hőmérsékleten kezd megjelenni a harmat-köd a levegőben.

Namármost: ha bent 20 fok van és kint 5 fok van (kb téli átlahőmérséklet) akkor kb 85 százalékos hőcserélő hatásfok mellett még porszáraz a kimenő levegő ág teljes felülete, hiszen egyetlen pontja sem hidegebb 7 fokosnál. Ha ennél kicsit jobb a hatásfok, vagy egy kicsivel hidegebb van kint, akkor sincs nagy baj, hiszen ekkor még csak a kimenő levegő legutolsó centiméterein jelennek meg mikro-vízcseppek (köd) az éppen kifelé vágtató levegőben, amelyeknek csupán egy elenyésző töredékének van esélye esélye megtapadni a hőcserélő falán. Szóval ahhoz, hogy "száraz hőcserélő" helyett "csordogáló kondenzvízről" beszélhessünk, ahhoz még viszonylag magas hatásfokú hőcserélő mellett is a télnek csak elég kis része áll rendelkezésünkre.

És de ha ráadásul a hőcserélőnk nem 85, hanem pl csak 60 százalékkal dolgozik, akkor ahhoz, hogy a kimenő levegőág nem-jelentéktelen részén 7 fok alatti legyen a hőmérséklet, ahhoz legalább kb mínusz 3-4 fokos hideg kell, tehát ilyen vacak hőcserélőnél alig van téli aggódnivaló a kondenzvíz miatt.

Ennyit mára a gyenge hatásfokú hőcserélők előnyeiről :)