Szia Kari! Bocs a reakcióidőért (ha egyáltalán még olvasod). A böjt egy nagy téma, de röviden is le lehet tudni, ha visszatérünk a kályhához, vagyis a Paradicsomba. Isten itt nem azt mondta, hoyg ne egyen az ember (az a fajta böjt, amit leírtál, bár nagyfokú önfegyelemmel jár, mégis inkább muzulmán körökben dívik, mint keresztényeknél), hanem meghatározta, hogy mit ehet és mit nem. A böjt tulajdonképpen a paradicsomi állapotba való visszatérés, amikor az ember még nem evett állatokat, se olyat, amit Isten tiltott (jó és rossz tudás fája), hanem csak a növényeket, és engedelmes volt Istennek, nem követve el bűnt. Húsvét előtt nálunk szokásban van a tulajdonképpen hét hetet (+1 felkészítő hét (ami összesen 8), amikor húst már nem eszünk, de tejtermékeket még igen) felölelő Nagy Böjt, amikor az ember fenti bukás előtti állapotát igyekszünk megközelíteni minden téren, amennyire lehet. Ez nem pusztán az evésről szól, de ha az ember első körben megszokja, hogy egy ilyen kisebb, de állandó dologban, mint az evés, kompromisszumok nélkül a jót választja (azt, ami megfelelt a teremtett állapotának), akkor az élet más terültetén is könnyebben és fegyelmezettebben fogja választani a rossz helyett a jót, a bűn helyett a bisztaságot, az önzőség helyett az önzetlenséget, stb. Egyébként is tapasztalat, hogy általában 40 nap kell ahhoz, hoyg az emebernél valami szokássá váljon. Ha elhatározod pl., hogy leszoksz valami rossz tulajdonságodról lecserélve azt egy erényre, és 40 napig következetesen ragaszkodsz ehhez, akkor esélyed van rá, hoyg végleg váltani tudsz. Emmellett pedig, ha böjtölünk, nem szabad tehát a test megfegyelmezésére elpazarolnunk minden energiánkat (bár a mai fogyasztó társadalomban már ez sem csekély bravúr), hanem a testet úgy kell megzabolázni, hogy ne akadályozza a lélek Istenhez való fordulását és az Istenben való elmerülést. Ha a böjt árnyoldalára, nehézségeire figyelünk, vagy csak variálunk teljes odaadás nélkül, rohadt nehézzé válik az egész, míg ha a lelki célra, az elnyerendő lelki gyümölcsök szépségére és magasztosságára figyelünk, összehasonlíthatatlanul könnyebbé válik minden vállalás. A Böjt ugyanis csak felkészülés (a mi emberi erőfeszítéseinkhez mérten) egy sokkal hatalmasabb isteni kegyelem befogadására. Húsvétkor ugyanis Krisztus legyőzi bennünk a halál és a bűn erejét, az enyészetre szánt természetet enyészhetetlenséggel váltja fel! Így áll helyre ismét a gördülékeny együttműködés az ember akarata és Isten kegyelme között és győzetik le a rossz. Krisztus feltámadt!