Na ja, csak nem mindegy, mennyire rugalmasan viszonyulunk a saját sztereotípiáinkhoz, milyen könnyen vagyunk hajlandóak felülírni őket a másik ember kedvéért. Meg igazából arra is rá akartam mutatni, hogy nem kell ahhoz külföldön élni, hogy az embert ne annak lássák, aki. Én egy magyar kisvárosban nőttem fel, és mindig is idegennek éreztem ott magam. De máshol is. Attól, hogy Magyarországon kevésbé szembeötlő, mennyire nem látják egymást az emberek, mert ezt eltakarja a sok hasonló szokás, attól, hogy a szomszédban is rántott húst esznek vasárnap ebédre, még fogalmunk sincs, mi zajlik azoknak az embereknek a lelke mélyén... Az igazi, mély emberi kapcsolatok nagyon ritkák, és hatalmas távolságokon is átívelhetnek, az meg, hogy a felszínesek hogyan zajlanak, majdnem mindegy (amíg pl. a testi épségemet nem fenyegetik azért, mert másmilyen vagyok).