Mottó:
De Kun Béla, de Kun Béla azt írta a levélbe
Nem való a bölcseleti vonó a lány kezébe
Mert a lányra hatvanhárom szoknya kell
S szoknya mellé, szoknya alá
A Vona vonója kell…
(Ismeretlen szerzőtől, Gergely Pál nyomán,
saját feldolgozás)
Az ismeretlen szerző után egy ismerősebb szerző verséből is idézek:
Hogy kell rohanni, magyarázzák
A köszvényes lábú strázsák.
S mutogatva sok vacak érmet,
Győzelmeinkről lebeszélnek.
Savanyú a szőlő, költőkém!
Tudniillik József Attilát egyszerűen kirúgták a szegedi egyetemről, és még Németh Andor szerint is méltán; Németh Andor szerint Horger Antalnak volt igaza (már ami „tényálladékot” illeti), Németh Andor szerint József Attila „nem alkalmas arra, hogy az ifjúság nevelője legyen”.
Nadeviszont. Heller Ágnes! Ő már aztán igazán alkalmas. Róla nem Németh Andor, de maga Jürgen Habermas írja: Heller az, akit „a Német Szövetségi Köztársaságban nemcsak a Lessing- és a Hannah Arendt-díjjal tüntettek ki, hanem tavaly Weimarban ünnepélyes keretek között a Goethe Intézet a Goethe-éremmel is megtisztelte”.
Hát igen, még a Goethe-intézet is megtisztelte! Weimarban. És nem ám akárhogy, gyerekek, hanem „ünnepélyes keretek között”! Így minékünk csak egyetlen feladatunk maradt, ki kell egészítenünk-kerekítenünk az igazságot, melyet oly szűkre szabott az obligát német sovinizmus. Ismertessük tehát Heller Ágnes többi kitüntetését, elismerését (a mocskos markcista ordók kivételével természetesen): „Kitűnő oktató” (vö. „misztikus népemet fogom…”). Továbbá: Hannah Arendt professor of Philosophy. Széchenyi-díj. Melbourne-i Díszdoktor. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal. Az Európai Parlament Olasz Szekciója és Firenze városa által adományozott díj. Pro Scientia aranyérem, Sonning-díj, Hermann Cohen-díj, Vig Mónika-díj, Mazsike Várhegyi György-díj. Budapest díszpolgára! MSZP Közéleti díj. (Szerintem ez utóbbi a legértékesebb.)
Kérdezem: kell ennél ékesebb bizonyíték? Arra például, hogy Heller nem beszél baromságot az ifjúság (plusz a felnőtt korosztályok) épülésére, amikor például arra figyelmeztet a tévében, hogy Orbánéknak csak úgy lehet nagyobb (és még nagyobb!) a hatalmuk, ha „minél több konfliktusban álló intézményre támaszkodnak valami módon”. A demokráciában. Mert, ha nem támaszkodnak konfliktusban álló intézményekre Orbánék (valami módon), akkor aztán hiába reklamálnak majd Orbánék, egy jottányival sem lesz nagyobb a hatalmuk! A demokráciában.
Így „magyarázza” Heller Ágnes a Fidesznek (Berlinben), hogy miként „kell” hatalomért „rohanni” (Budapesten), és persze ehhez szükséges a „sok” remek „érem”, vagyishogy ami egyáltalán nem „vacak”. Lám, a költőzseni is tévedhet (nem kicsit, nagyot!). Csak a filozófuszseni nem téved!
Míg Babarczy Eszter (paralel) szintén alkalmas. Az ifjúság nevelésére. Néki ugyan még nincsen sok remek érme, ám már róla is kimondatott a fenséges szó: tanárnő. És ki mondotta róla ki, hogy tanárnő? Hát maga Babarczy Eszter, ugyanis ő a legméltóbb arra, hogy önmagát egyetemi tanárrá fogadja! Ne feledjük, Sztálin elvtárs is Sztálin elvtársnak szólította magát!
Babarczy egyetemi ön-Boa Constrictor. Már csak egy álló hülőfarok hiányzik a markából: „én, mint az egyetem Vona Clitoricusa, egyetemi tanárrá fogadom magam Magam, tudós Cunci Munci” (vesd össze).
Igen, sajnos, hiányzik még a jókora önfarok Babarczy polihisztorikus markából (nota bene a tudós hölgy polihisztorikus és nem polihisztérikus – vigyázzunk, nem ugyanaz a kettő!), hiányzik Babarczy női tenyeréből a dörgő hímparola (merthogy Almásié, Esterházyé nem dörrent akkorát, mint amekkorát dörrenne Gyurcsányé vagy Vonáé például), ám ez is meglesz egyszer, csak maradjon hozzá elegendő kitartás! Minimum a szebb jövőig, s amelyben Heller Ágnes inkább Orbán demokratikusan „nagy hatalmát” markolássza majd, részint konfliktusokra támaszkodva, részint „férfivonatkozásban”, részint államilag dotált kft-filozófiai relációban. Akár „egy hülye nő”.
babarczyeszter válasz | 2005.08.17 16:42:16 © (622)
… az egész Kulcsár-ügy alapvetően arra kéne hogy szolgáljon, hogy megértsük a valóságos demokráciánk és a valóságos kapitalizmusunk működését, mert véleményem szerint nem tudunk eleget erről, miközben túl sokat foglalkozunk azzal, hogy melyik párt hogyan kommunikál és mekkora szavazati arányra számíthat éppen.
©
Babarczy Eszternek véleménye van arról, hogy ő eleget tud-e, vagy sem. Véleménye szerint nem tud eleget a valóságos demokráciáról. Ami van nékik. Merthogy van nékik képzelt demokráciájuk is, olyan például, amelyet Orbánék még csak el sem tudnak képzelni! És pontosan ezért kicsi a hatalmuk. Így Heller Ágnes joggal állítja: Orbánék „minél több konfliktusban álló intézményre támaszkodnak valami módon, annál nagyobb lesz a hatalmuk”; míg Lux Elvira szerint nem elég pusztán támaszkodni ilyenkor, hanem érdemes kissé meghúzogatni is a demokratikus szőrösbőrt (le és föl, le és föl… de nem ám vadul, rángatva összevissza, hanem szépen, ütemesen, liberálisan), s akkor garantáltan megnő az orbáni hatalom. Demokratikus vonatkozásban. (Az idősebbek persze hamarabb abbahagyhatják, míg az idősebbeknek egy picivel tovább kell húzkodni értelemszerűen.) Szóval a lényeg: Helleréknek van vágyott demokráciájuk és van valóságos demokráciájuk. Női vonatkozásban. Illetve férfivonatkozásban. Mindegy, a lényeg, hogy még a demokrácia sem állt föl mindig (megfelelő módon), és pontosan ezért kell „megértenünk” a mi „valóságos demokráciánkat” (részint férfi-, részint női vonatkozásban), hátha attól majd rendesen föláll.
Idáig tehát értem. Azt nem értem, minek mindehhez (mármint a „megértéshez”) a Kulcsár-ügy? Nélküle nem megy? Tudással például (horribile dictu). Nem? Értelemmel. Esetleg hozzáértéssel. Vagy ez már végképp blaszfémia?
babarczyeszter válasz | 2005.08.17 16:42:16 © (622)
… véleményem szerint nem tudunk eleget erről, miközben túl sokat foglalkozunk azzal, hogy melyik párt hogyan kommunikál...
©
Babarczy szerint tehát nem politizálgatni, kommunigálgatni kéne (nem polihisztor-fakanállal incselkedni, nem tudóskonyharuhát lebegtetni az amúgy is bőszült politikusi bikák orra előtt), hanem kotnyeleskedés helyett (Babarczy szerint) „meg kéne értenünk a valóságos demokráciánk és a valóságos kapitalizmusuk működését”; s közölte mindezt a Nagy Tanárnő 2005.08.17 16:42:16 másodperckor.
Majd tudatta, hogy a mi valóságos demokráciánk tudós megismerésének eredményeként akkor érkezik el a szebb jövő, ha a hadházai polgárőrizőket Pintér pipogya perzekutorai rúgják picsán (most p-betűkkel szólok puhán!), illetve amikor a tudós demokraták már saját marhaságaik ellen tüntetnek. Legalábbis ezt írja a HVG: „Babarczy Eszter eszmetörténész a sajtószabadság védelmében megtartott január 14-ei tüntetés egyik aktivistája volt, és az ugyanebből a célból megrendezendő következő, január 27-i tüntetés előkészítésében is kivette részét”.
Kivette. Csakhogy a tüntetés, az aktivistáskodás nem azonos a tudományos vizsgálódással. Sőt még a Bauer Tamással folytatott „vita” sem azonos a megismeréssel. Hanem a Bauer Tamással folytatott „vita” is csak locsogás. Bauer részéről is, Babarczy részéről is, noha Bauer nem akkora tök, mint Babarczy, csak majdnem akkora, ugyanis, aki leáll egy jobbikossal élből „vitázni”, bármiről (nemcsak a szebb jövőről), túl okos ember nem lehet.
A HVG tudósítása szerint Babarczy „Most azt állítja, a Bauer Tamással szűk egy éve lefolytatott vitában vitapartnerének lett igaza”, majd a HVG fölteszi a tudományosan perdöntő kérdést: „Csütörtök helyett nem lett volna bölcsebb péntekre vagy szombatra tenni a tüntetést?”.
Hogy mit válaszolt e hátborzongatón érdekfeszítő kérdésre Babarczy Eszter? Erről írok legközelebb.
