"Mindazonáltal az állatok gonoszságával kapcsolatban Zoathan leírta, amit én is gondolok erről. Az állatok se nem gonoszak, se nem kegyetlenek. Alacsonyabb rendű tudatformával rendelkeznek, bár én inkább úgy mondanám, másmilyennel, mint az ember, sok szempontból azonban közelebb állnak még a "közös gyökereinkhez", egy jó értelemben vett ösztönösség szintjén, és gyanítom, eszük ágában nincs gyűlölni vagy kegyetlennek minősíteni biológiai létformájukból fakadó táplálkozási szükségből őket elfogyasztó állat- vagy ember"társukat"."

Ezzel tökéletesen egyetértek.

"Schopenhauer gondolatai és hitei Schopenhauerről szólnak. Mert ugye nem tekintjük őt, vagy bármely filozófust mindent-tudónak és mindent-ismerőnek?"

Én csak egyes szám első személyben tudok beszámolni erről. Ami pedig engem illet, úgy ítélem meg (sőt, ez itt eufemizmus: tehát meggyőződésem), hogy ő azon alig tucatnyi (!) nyugati gondolkodók egyike, akik a legközelebb jártak ahhoz a végső igazsághoz, amiről korábban beszélgettünk itt. Schopenhauer ui. nemcsak zseniálisan briliáns elme volt, de bölcs is, ami ritkán jár kéz a kézben együtt. (A keleti világot ezügyben vegyük külön, mert szerintem ott sokkal több a bölcs ember - a buddhistákra célzok -, akik mindig is közelebb lehetettek ehhez az igazsághoz, de vállalom, hogy ez egy előítélet.)

Schopenhauer nyilván sehol nem állította és még csak nem is érzékeltette, hogy ő mindentudó volna. Erről szó sincs. (Önmaga paródiájává válna az, aki ilyen állítást tenne és ezzel abszolút hiteltelenné, komolytalanná tenné önmagát és tanításait.) De olvasván a műveit, az embernek az az érzése lehet, hogy épp eleget tud, sőt, talán túl sokat is...