Érdemes úgy felépíteni a pályát, hogy az esetleges későbbi digitális vezérléshez ne kelljen bontani. Így a legfontosabb a szakaszok kijelölése, szakaszolása és ezen szakaszok külön vezetékkel történő betáplálása. Ezek egyenlőre összefoghatóak és a többszörös betáplálás következtében egyrészt sokkal üzembiztosabb lesz a pálya, másrészt a későbbiekben csak vezetékkapcsolat bontással jár a szakaszérzékelők esetleges beszerelése. A váltóállítással kapcsolatban a szervomotoroknál megbízhatóbb állítómű nem igazán létezik, már csak azért is, mert azokat szinte folyamatos üzeműre tervezik, váltóállításra pedig a működési idejük töredékét használjuk. A vezérlésük kicsit bonyolultabb (vagy mondjuk drágább), de a valósághű lassú átállás ezt messze kárpótolja. Ráadásul a szervovezérlők néhány (nem mindegyik) tipusa úgy van kialakítva, hogy minden egyéb nélkül, közvetlenül a szervodekóderről is kiadható (egy gombnyomással) az állító parancs, tehát nem kell mögé okvetlenül számítógépes vezérlés.