Annyit fűznék az eseményekhez, hogy én tavaly szintén összefutottam a "kedves" barátunkkal és a szokásos idegbeteg viselkedésével kezdtünk beszélgetni, de végül mentem vele egy kört és elbeszéltük az időt. Röviden, elmagyaráztam Neki, hogy nem miatta van ez a nagy fotózási mániánk és, hogy nem tudjuk kis#opni az ujjunkból, hogy éppen ő jön a busszal. Annyit mondott akkor, hogy ha a végállomáson odamegyünk és megkérdeznénk Tőle, hogy lefotózhatnánk, a buszt akkor igent mondana rá. Azóta nem fotóztam, de szerintem most egy ideig nem is fogom. :-)