F2F válasz | 2011.04.13 09:54:18 © (21224)

minden okey aktuális epeömlésen túl vagy

Előzmény: Gyurica úr (21223)

 

Látod, teljesen egyedül maradtál. Nem veszed észre?!

Ugyanis erről a fórumrovatról régen elpályáztak a „frappánsan” csetelő nímandok, ezt a rovatot már „csak” azok olvassák (tudomásom szerint nem is kevesen), akiket elsősorban az érvelések, a logikai levezetések, rávezetések, azok érvénye vs. hibái érdekelnek.

József Attila írja:

 

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

 

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

 

A vers az Apollón-Dionüszosz-viszony (tegnap elemzett) nietzschei fölfogásának költői parafrázisa. Nietzsche szerint Apollónnak is, Dionüszosznak is „álmában” jelenik meg a dolgok lényege, végső soron a művészet belső tigris-őz-viszonya. Nietzsche szerint Apollón nélkül nincs Dionüszosz, Dionüszosz nélkül nincs Apollón, illetve Apollón és Dionüszosz ellentett együttese nélkül nincs művészet, nincs tragédia. Az ugye mindenki előtt világos, hogy őz nélkül nincs tigris, az viszont már kevéssé világos – ám nem kevésbé igaz –, hogy tigris nélkül nincs őzike. És ennek természettudományos magyarázata is létezik: ott, ahol nincs tigris, jól érzi magát az őz, ahol jól érzi magát az őz, szaporodik az őz, ahol pedig szaporodik, ott előbb-utóbb túlszaporodik, s közben a szelíd őz fölfalja, föléli, elpusztítja a létközegét. Ez a darwini alátámasztása a nietzschei, József Attila-i (művészet)bölcselet roppant igazságának: pusztítás nélkül nincs élet, nincs művészet, pusztítás nélkül csak pusztulás lehetséges.

 

F2F válasz | 2011.04.13 09:54:18 © (21224)

minden okey aktuális epeömlésen túl vagy

Előzmény: Gyurica úr (21223)

 

Egyedül maradtál. Itt ugyanis már nincsenek hülyék!

„Csak” azok olvassák ezt a rovatot, akik a „dajcstomis”, „csiripelős” öklendezésnél hosszabb, összetettebb, bonyolultabb, mélyebbre irányuló szövegeket is képesek magukba fogadni.

Ezért vagy te itt régen anakronizmus.

 

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret…

 

Vagyis csak az szerethet, aki ismer. És éppen ezért van igaza a szellemes Moldovának, aki, mint tudjuk, „nem alkuszik”, s nem csupán azért, mert az „intranzigens” Petőfit éltető Adyval ért egyet: „a kapitalista civilizáció nem a non plus ultra, egy társadalmat nem az tesz lelkessé és megállapodottá, hogy például a mai Franciaország vagy Németország nyomában jár-e” (Ady szövegének persze van aktuálpolitikai stichje is, na de hát ez már csak egy ilyen játék, a Demagógia felcsúti büdös-bogáncsa minden igazságra ráragad, hogy azután, legvégül a szörnyű szamarak bűzös bendőjében kössön ki), szóval Moldova szerint az igazi stiliszta iránytűje – a közhellyel ellentétben – nem a „captatio benevolantiae”. Hanem épp ellenkezőleg: a „captatio malevolantiae”, tudniillik csak az szerethet (igazán), aki ismer, és csak az ismerhet, aki gyűlöletet, pusztító haragot (is) érez irántad; s itt, jaj-jaj, megint Nietzsche Apollónjához-Dionüszoszához, József Attila tigriséhez-őzéhez érkeztünk! Ráadásul ebben áll a megcsodált férfivirtus is: képes vagy-e intellektuálisan magadhoz láncolni azt az embert, aki amúgy reszketve gyűlöl, tulajdonképpen annyira utál, mint a szart (hát igen, erről a Fazikasék igen hosszan tudnának mesélni, és nemcsak ők).

 

Egyébként az „epeömlés” relatív fogalom. Nem én neveztem Babarczy Esztert „bohócnak”, „nemzeti szocialistának”, hanem bohócnak maga Babarczy minősítette magát, két megnyilatkozásával (vagyis amikor a Magyar Gárdát „bohócgárdának” titulálta, illetve amikor – a HVG-ben – magamagát silányította a „bohócgárdás” Jobbik ideológiai szószólójává), továbbá a Fidesz frakcióvezetője nevezte Babarczy Esztert par excellence „nemzeti szocialistának” (közvetve ugyan, de nyilvánvalóan). Míg nekem annyi közöm van mindehhez, hogy nem értek egyet a frakcióvezetővel: a neonyilasok nem nemzeti szocialisták, nem fasiszták – kevesek hozzá!, Babarczy Eszter pedig még náluk is kevesebb.

Továbbá: nem én neveztem Babarczyt „hülye-picsának”, hanem valaki más, s azt a másvalakit is maga Babarczy idézte ide, miként Heller Ágnest sem én neveztem „hülye nőnek”.

Én csupán csodálkozom a karattyoló suttyókon.

 

Persze nem az alább fölsoroltakon, rajtuk nem csodálkozom (egyetlen tiltakozó-aláíró kivételével, bár őt sem ismerem személyesen).

 

Antók Csaba rendező
Bárdos Judit filmesztéta
Bebesi György történész
Csapó Csaba történész
Eörsi László történész
Fazekas Csaba történész
Frojimovics Kinga történész
Gábor György filozófus
Gerő András történész
Gyáni Gábor történész
György Péter esztéta
Heller Ágnes filozófus
Hosszú Gyula tanár
Hubai László történész
Jalsovszky Katalin muzeológus
Karády Viktor szociológus
Karsai László történész
Kelemen János filozófus
Kende Péter politikai szociológus
Kenedi János történész
Kis János filozófus
Klaniczay Gábor történész
Komoróczy Géza történész
Kovács M. Mária történész
Majsai Tamás történész
Mink András történész
Molnár Judit történész
Ormos Mária történész
Paksy Zoltán történész
Pótó János történész
Radnóti Sándor esztéta
Rainer M. János történész
Rév István történész
Sipos Péter történész
Standeisky Éva történész
Szuhay Péter muzeológus
Tamás Gáspár Miklós filozófus
Toronyi Zsuzsanna muzeológus
Ungváry Krisztián történész
Ungváry Rudolf író
Varga László történész
Vonyó József történész

 

Tehát. Én azon csodálkozom (illetve „csodálkozom”), hogy nem szerepel a listán néhány olyan név, melynek a hiányán, bizony, eléggé el lehet csodálkozni. És itt nem is annyira a Gombár Csabákra gondolok (még kevésbé azokra, akik nem aláirogatós értelmiségiek, nem a Sárközy Tamásokra, Sólyom Lászlókra, Kilényi Gézákra, pedig a jogról, alkotmányról szólva az ő nevük nyomna igazán a latban), hanem viszont néhány ideillő (Lukácsba-Hellerbe-Kis Jánosba-Radnótiba vágó) reprezentatív névre gondolok. Például: Almási Miklós. Sziklai László. Ungvári Tamás. Lendvai Ferenc. Nyíri Kristóf. Ludassy Mária.

Ők vajon miért nem vállaltak közösséget a Heller „Ágiékkal”?

 

Nem költői a kérdés. Ezért megfogalmazok néhány válaszalternatívát: (1) nem értek rá aláírni, (2) egyáltalán nem akarnak aláírni semmit, még az sem érdekli őket, hogy a politikusok alkotmány helyett tákolmányt fogadnak el a parlamentben, (3) egyetértenek a „tákolmány-tervezettel”, ezért nem tiltakoznak ellene, (4) nem értenek ugyan egyet a Fidesszel, ám nem szívesen szerepelnének egyazon listán olyan emberekkel, akik képtelenek méltóssággal viselni a politikai támadást (összevissza handabandáznak, sivalkodnak stb.), illetve (5) szöget ütött Almásiék fejében: vajon miért épp Helleréket támadták meg „koncepciósan” a számos (Radnótiéknál, Vajdáéknál jóval radikálisabb, messze aktívabb) ellenzéki kritikus-értelmiségi közül?

 

Mi a magyarázat? Melyik válaszalternatíva az érvényes?

Van persze egy hatodik variáns is: nem kérték föl Ungváriékat a levél aláírására.

Lehetséges. Ám akkor is ceteris paribus marad a kérdés: miért éppen őket nem kérték föl?

 

Tegnap este az ATV riportere is ezt kérdezte Heller Ágnestől: miért pont őt pécézték ki, részint Orbánék (akik rendőrségi vizsgálatot kezdeményeztek ellene), részint a veszett antiszemiták, akik mindenhová koslatnak utána, miközben rendszeresen, főként SMS-ben, az interneten, olykor személyesen, egy a lényeg: szisztematikusan küldik el az „anyjába”, „Izraelbe”, ahová éppen eszükbe jut. Miért? Kérdezte a műsorvezető, miért éppen Heller Ágnessel teszik ezt?

Mire a „filozófuszseni” zseniális válasza (teljes terjedelmében és szó szerint idézem): „nem tudom”.

Merthogy ebben áll a filozófiai zsenialitás: „nem tudom”. Miután Hellernek akadt a műsorban egy érdemei állítása is: „érvekre érvek kellenének, de ezek [ti. az antiszemita provokátorok] nem érvelnek”. Mondotta Heller, én pedig szó szerit idéztem. Igen, csakhogy az ő „érve” sem érv. Tessék elhinni: a „nem tudom” nem érv! Hanem antiérv. Nem a filozófus érve, hanem a „filozófiai zseni” szellemi lepadlózása. Egyébként pedig, ha érvekre érvekkel illik válaszolni, akkor Heller éppen ne a „hitvallás” ellen valljon ellenhitet, ugyanis: a hitvallás sem érv. Sem pró, sem kontra. A hitvallással szemben csak prelegálni lehet értelemszerűen. Vagyis, ha Heller érvelni akar, érveljen például itt! Hic topic, hic interrogatum: mi bizonyítja, hogy Nietzsche nem válaszol semmire, hanem „csak feladványokat” fogalmaz?

 

A filozófusnak nem az a dolga, hogy egy másik kotkodács mellett kotkodácsolja a tévében: „nem tudom”, hanem az (volna) a dolga, hogy tudjon (horribile dictu). Legalább valamit, legalább azt tudja, hogy vele mi történik, és hogy miért történik vele az, ami történik!

 

Miért Heller Ágnest buzerálják, és miért nem például Ungvári Tamást? (Ungvárit említem, s nem annyira Almásit vagy Sziklait, mert Ungvári az, aki politikailag aktív, sőt aktívabb, kritikusabb, mint az ő Heller „Ági”-ja, legalábbis a kritika hatékonyságát illetően.) Miért épp Heller Ágnes ellen indult „koncepciós eljárás”? Nos, ha Heller megengedi magának azt a luxust, hogy ne tudja a kérdésre a választ, akkor válaszolok én: részint azért Heller az aktuális céltábla, mert (paradox módon!) Heller nem aktív! Hanem hiperaktív. Nagyon nem ugyanaz! Nem Ungvári Tamás érzi kényszeresen, hogy néki – elitértelmiségiként, irodalmi, filozófiai stb. „zseniként” – (fél)milliárdokat kell osztogatnia közpénzből. Vagyis az, hogy Heller „magának” nem osztott „egy fillért sem”, abszolúte lényegtelen, a puszta tény a döntő: Heller közpénzeket osztogat. Míg Ungvári (Almási stb.) nem osztogat. Ez a kétségbeejtő tény, s Heller ezért gyanúsítható, míg Ungvári nem gyanúsítható. Itt tehát nem a sapka-effektusról van szó, ti., ha Heller nem osztogatna közpénzt, akkor nem indulhatna ellene koncepciós eljárás közpénzek elosztogatása okán (miatt vs. ürügyén). Ez az egyik. A másik pedig: Heller az, aki rendszeresen kijelenti, ráadásul úgy, hogy bárki magára veheti (elvileg én is, így hát többes szám első személyben fogalmazok): Heller nem méltat bennünket még emberi gyűlöletre sem, hanem ő megvet bennünket, méghozzá „pária” (értsd: zsidó) szellemi felsőbbrendűséggel.

Kérdezem ezek után: ha Heller manifeszt, politikailag hiperaktívan megvet engem, akkor mi mást várhat, minthogy visszakapja tőlem azt, ami néki visszajár?! Például, amit ezen a fórumon kap. Mármint tőlem. Az antiszemitáktól mást kap, és másutt kap. Kérdezem: mi van ezen „nem tudni”, nem érteni való?

Én nem vagyok antiszemita (megmondanám, ha az volnék), ám, mivel Heller nem egyéb, mint egy szimpla politikai ágens, magam is csak arra reflektálhatok, amire az antiszemiták, csak arra, amivel Heller intellektuálisan rendelkezik: a bicskanyitogatón „megvető” attitűdre. Én nyilván nem zaklatom Hellert gyalázkodó, fenyegető SMS-ekkel, nem küldöm el az anyjába, a „zsidó anyjába” még kevésbé, hanem viszont dilettáns, tudálékos kékharisnyának, Babarczy-szintű „hülye-picsának” nevezem nyilvánosan (ami egy fontos mozzanat, erről bővebben alább).

 

Ungváriék több mindent nem értnek. Szerintem a leglényegesebb: az ellenzék két dolog miatt gyönge, az egyik a „nincs”, a másik a „van”. Nincs Orbánnal szemben egy olyan fazon, aki nomen est omen fazont adhatna az ellenzéknek, személyesen orientálná, sőt vonzaná a választópolgárt, illetve – s éppily lényeges – több olyan fazon van az ellenzék oldalán, aki kifejezetten taszítja a jónépet. Nemcsak az antiszemitákat! Merthogy például én sem támogatok olyan politikai mozgalmat, amelynek egyik emblematikus figurája éppen Heller Ágnes. Magyarán: Heller nem a kormányt gyöngíti, hanem az ellenzéket gyöngíti. Heller Orbánék kezében éppoly erős (és tudatosan használt!!!) ütőkártya, mint a „cigánybűnözés”, illetve a „Gyurcsány-bűnözés”. Heller ma nem egyéb, mint a „hazaáruló” „zsidóbűnözés” egyik (s talán a legfőbb) megtestesítője. Mennél hangosabban rikácsol (Berlinben, vagy bárhol), annál könnyebb dolga van a gazdasági problémákról a nép figyelmét elterelni igyekvő kormánypárti propagandagépezetnek. Pontosan ezért küldik Heller után mindenhová a provokátorokkal fölszerelt „közszolgálati” médiastábot.

 

Ha Ungváriéknak volna egy csöpp eszük (értsd: politikai érzékük), egyszerűen kihajítanák Hellert a „léghajóból”, akár követett el szabálytalanságot a közpénzek „pária” osztogatása közben, akár nem. Mégpedig két okból. Az egyik: a politika nem az igazságról szól. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy nem csak az igazságról, hanem kategorikusan ezt állítom: a politika nem az igazságról, hanem a hatalomról szól, s aminek megvannak a maga törvényei. A másik: ha – tegyük föl – az igazság is lényegi mozzanat a politikában, Hellert (illetve a Hellerrel súlyosbított politikai oldalt) akkor sem támogatjuk, mégpedig azért nem, mert, akár becstelenül (vs. szabálytalanul) osztogatta a százmilliókat a „filozófuszseni”, akár becsületesen és szabályosan kapirgált az állami pénzek körül, hipokritát, illetve szenteskedő ballaszttal terhelt politikai mozgalmat nem támogatunk. Márpedig Heller hipokrita. Ugyanis rég el kellett volna döntenie: vagy páriának, vagy pénzosztó hatalmi tényezőnek tekinti magát. Mi több: ha páriának tekinti magát (s annak megfelelően él, viselkedik!), akkor is taszító, ha mindegyre a „páriaságával” hozakodik elő, ráadásul úgy, hogy fennhangon „veti meg” azokat, aki nem „páriák” (értsd: akiket ő nem tekint páriáknak). Béla kolléga mondja Keszei fényképésznek Sánta regényében: „aki ennyire kiabál, kedves vendég, abból nem lesz jó Gyugyu”.

 

Az ATV műsorvezetője kérdezte tegnap Heller Ágnestől: miért épp ő a céltábla, miért ő a köpőtábla? Majd a műsorvezető maga „válaszolt” a saját kérdésére, csak épp nem vette észre (jókora bunkó a csaj), ugyanis a „válasz” már műsoridőn kívül történt, ám még mutatta a kamera. Tudni kell: a bunkó műsorvezető kb. 35-40 év körüli nőnemű lény (az életkora nehezen megállapítható, ti. az arcán legalább annyira vastag a festék, mint a bőr – s aki akarja, veheti metaforának is), a lényeg, hogy a műsorvezető Heller Ágnes unokája lehetne. Na most, a következő történt: a bunkó műsor végén a bunkó műsorvezető elköszönt a „kedves vendégtől” (Hellertől), majd jött az ún. „vége főcím”, melyet rávetítettek az élőképre, s amelyen a következő volt látható: Heller Ágnes lassan, nehézkesen kikászálódott a székből, odabotorkált a bunkó ATV bunkó műsorvezetőjéhez, aki aztán kb. 35 évesen (s nagy kegyesen) kezet nyújtott a 80 éves öregasszonynak. De úgy ám, bazdmeg, hogy közben meg nem mozdította volna az ő 35 éves valagát, de tán’ még akkor se, ha nem 80, hanem 120 éves filozófiai zseni áll előtte reszkető lábakkal, zseniálisan gazsulálva.

Magyarán: ennyit ér Heller Ágnes. Ülve fognak vele kezet. Miután a szerencsétlen öregasszony alázatosan járult kézfogásra a méltóságosan kegyelmes médiafőnök ifjú lábai elé. Félreértés ne essék: nem nekem ér ennyit Heller! Nekik!!! Én ugyanis itt, nem egyszer, nem kétszer „jobbágynak,”, „hülye-picsának” neveztem a „filozófust”, merthogy itt Heller a szövegeivel azonos. Nincs vele személyes kapcsolatom. Viszont, ha volna, s ha 35-40 éves nő volnék, részint nem nevezném Hellert „hülye-picsának”, ti. ezt a személyes kontaktus már nem bírja el, részint nem ülve fognék vele kezet; mert vagy sehogyan sem, vagy fölállnék a kézfogáshoz, elemi illemtudással!

 

Ungvári Tamásnak mondom: ahogyan a bunkó ATV bunkó műsorvezetője megalázta Heller Ágnest (s aki ezt az egészet észre sem vette, sőt még ő örült, hogy virtuálisan kezet csókolhatott a konkrét médiahatalomnak), nos, Hellert így (ennyire) száz esemesező antiszemita barom sem képes megalázni. Ez egészen biztos. Ez a zseniális helyzet. Politikailag is, filozófiailag is.