Mehetne a paff-ba is:

 

 

2011-04-12 11:11 szanyi - tele élettel hangulatban

 

Lendületben

 

 

 

Miközben még a baloldalhoz köthető sajtó is folyamatosan ostoroz bennünket, szocialistákat, addig az időközi választásokon rendre szebb és szebb eredményeket érünk el, mint például április 10-én vasárnap Zuglóban: közel 20 százalékponttal zártuk az MSZP/Fidesz "ollót", s a jelöltünk, Demeter Márta 30 % fölé tolta a baloldalt, egyszersmind 40 alá a kormánypártot. Máshol sem rosszabb a helyzetünk. Minthogy a dolgok számossága okán időközi országgyűlési képviselő választás jóval ritkábban fordul elő, mint önkormányzati, ezért sokkal beszédesebb a helyi jelenségeket elemezni. Az ősz óta lezajlott időközi önkormányzati választásokon az MSZP jelöltjei sokkal jobb eredményeket értek el, mint az esetek többségében valaha is. Történik ez úgy, hogy változatlanul nincs számottevő szövetségesünk, magyarul egymagunk menetelünk.

Meggyőződésem, hogy a kisebb (demokratikus) pártok nagy hibát követnek el a közös jelölés elöli elzárkózással, hiszen bármennyire is fontos nekik a saját eredményeik felmutatása, sajnos kimaradnak a közös győzelem élményéből, ezáltal nem tudják megragadni azt a lendületet, ami ma az MSZP-t viszi felfelé. Tudom, a választók minket támogató tábora roppant türelmetlen, hogy miért is nem tudtuk még leváltani a parlamentben a kétharmados kormányt, de az ő megnyugtatásukra is mondom, hogy az országos győzelem nem a közvélemény-kutatások manipulált számaiból, hanem a helyi eredmények konkrét füzéréből áll össze.

Kapunk ugyan megannyi pofont, hibákat is követünk el, a választók mégis szép lassan felénk fordulnak. Dőreség lenne azt várni, hogy azok, akik tavaly a Fideszt lökték a teljhatalomba, azok most rendre megtépjék a ruhájukat és tombolva követeljenek új általános választásokat. Nem. Ők inkább csendesen otthon maradnak, míg a tavaly otthon maradt baloldali szavazók most már bátrabban mozdulnak. A választási matematikában pont annyit számít az, hogy kik maradnak otthon, mint az, hogy kik mennek el szavazni.

A Fidesz-légvár eközben egyre több helyen ereszt, helyenként sípolva távozik a gáz. Esztergomot már nem tudják tartani, de a nagy reccsenés még hátra van: az agyonnyert Fideszes városok hamarosan sorban kerülnek a padlóra, nem utolsó sorban az ostoba Fidesz-alkotmány szelleme következtében. A képlet egyszerű. A gigantikus adósságaik törlesztésére nem kapnak pénzt, mert az új alkotmány ezt tételesen lehetetlenné teszi.

Az Orbán-Matolcsy páros, ez a kétfejű zsebsárkány lényegében most egy olyan performanszra készül, amely valamennyi közgazdasági ábécéskönyv szerint a virtuális öngyilkossággal azonos. Erőltetett törlesztés csökkenő bevételek mellett. Ennek társadalmi eredménye vér lesz. Nagy baj, hogy nem csak az ötletgazdáké, hanem az országé is. A nemzeti lufi eregetése immár kevés. Különben is, a magyarságunk nagyszerűsége csak akkor érdekes, ha azt mások is elismerik. Az öncélú öntömjénezés maga a röhej, olyan, mint amikor a sziklák harcosa egy kavicsot hajít a gépágyúzó vadászgép irányába. Egy nemzet nagyságát a teljesítménye határozza meg. Orbán Viktor most éppen az ordító egeret játssza el, a világ macskái meg nem hisznek a szemüknek. Rövid idő kérdése, hogy mikor csattan el a kormánybuktató orbitális maflás, ám az már most biztosra vehető, hogy Orbán a huszonegyre lapot húz az agyament alkotmányával.

Mi szocialisták pedig maradunk lendületben. Május elsején különösen.

 

 

 

Miért iszik ennyit ez a szanyi?  :))))))))