kedves Balázs.

 

olyan jó , hogy megírtad sikertörténeted !  És nagyon ígazad van , a remény és az élni akarás nagyon fontos.

És ha az ember érzi , hogy valakinek fontos akkor küzd is. Nem adja fel. Van még dolga ebben az életben.

 

Én is sok vonatkozásban lelkileg másként álltam hozzá az élethez betegségem hatására. 97 ben éreztem , hogy ha úgy folytatom tovább ahogy azelött,akkor egy két évben belül a temetés. a saját.mível utálok temetésre járni , mindent megváltozattam. és szerintem szerencsém is volt,van.

 

Ami döntő . No alkohol ! még svéd csepp se ! )))

 

gyógyszereket szedtem . Nálam nem sokat értek. a döntő a diéta (legalább is nálam )

Minden ami rossz (görcsölsz,puffadsz,hasmenés stb.) azt ki  kell húzni. szígorúan )))

A tapsztalatom az , hogy az emberi szervezet csodás öngyógyító képességekkel rendelkezik.

De türelem. Van ami éveket vesz igénybe. Nálam 5-6 év után éreztem döntő javulást.

de most se lehet virgonckodni.

Együtt élünk a betegségünkkel . a mienk . ))))

 

szia