Kedves Oncogito!

 

Az ünnepekről Pál álláspontja a mérvadó: vagyis az, hogy van, aki egyik napot a másiknál különbnek tartja, a másik pedig minden napot egyformának tart, de mindegyikük a maga meggyőződése szerint éljen, a másiknak a kárhoztatása nélkül. A másik helyen azt mondja: senki meg ne ítéljen benneteket ünnep, szombat, újhold, étel-ital dolgában, mert ezek árnyékai a jövendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Ez engedékenységével együtt is gyémántkemény elv, és az ünnepeknek egyrészt nem-kötelező voltát, másrészt lehetségességét mondja ki. Ezzel pedig lehetőséget ad arra is, hogy valaki ne tartsa meg az Ószövetségben tartott ünnepeket, a szombattal az élen. És aki ezt a szabadságot csorbítani akarja, az lesz tévtanító Pál szerint.

 

A hagyományok, melyeket az apostolok után élt emberek rendeltek, lehetnek e tekintetben ártalmatlanok (vagyis olyanok, ahol keresztény tartalommal, de nem kötelező jelleggel ünnepet jelöltek ki, mint amilyen Jézus élete nevezetes eseményeinek nem-kötelező ünneppé tétele), illetve ártalmasak (amikor valamilyen ünnepet nem keresztény tartalommal, vagy azzal ugyan, de kötelező jelleggel odatolt a hívek nyakára).

 

A vasárnap mint munkaszüneti nap a mai életrendben vallási értelemben nem kötelező ünnep (ki-ki dolgozhat rajta, ahogy akar), hanem teljesen szabadon megtartható gyakorlat. Addig volt a fenti Pál-féle elvnek ellentmondó gyakorlat, amíg a szombathoz hasonló jelleggel tolták rá az emberekre, és megrontását is úgy büntették, mint az Ószövetség a szombatrontást. Volt ilyen korszak az egyháztörténelemben, és a r.k. felekezetben nem is régen ért véget. De a prot. teológia mindenkor fenntartotta, hogy a vasárnap nem holmi újszövetségi szombat, hanem Jézus feltámadásának nem kötelezőleg, hanem szabadon, és csakis az egyház polgári rendje szempontjából szokásba hozott ünnepe. Kálvin kifejezetten elutasította azt az ötletet, miszerint a vasárnap a Tízparancsolat tekintélye folytán volna szokás az egyházban.

 

Attól, hogy a karácsonyt pogány ünnepnek nevezed, még nem lesz az. A fenyőállítás persze pogány eredetű, de Jézus születésének ünneplése nem az. Érthetetlen, amit ezután mondasz, hogy ti. "senki nem mondja, hogy a karácsony elavult, nem kötelező, semmi kára nem lesz, ha nem vesz részt benne" - mert nem kell elavultnak mondani ahhoz, hogy ne legyen kötelező. Másrészt én kapásból azt mondom: nem kötelező, és senkinek nem lesz semmi baja, ha nem vesz részt benne. Velem együtt egy csomó protestáns ugyanezt mondja. És ekkor hová lesz az itteni érvelésednek e tételmondata? Menten megdől.

 

"Mégis az emberek zöme nem tudja elképzelni ezt az ünnepet a hagyománytisztelet nélkül. Sőt, szinte kívülállónak tartják keresztény létükre, akinek a hite nem passzol ezzel a pogány ünneppel." - Ugyan mire gondolsz? A keresztény felekezetek nagy palettáján se szeri, se száma az árnyalatoknak. Ahonnan én kikerültem, vagyis a HGY nem tartotta kötelezőnek a karácsonyt, se más ünnepet, és ugyan kulturális jelleggel megtartotta a tagok nagy része, a prédikációk inkább a világias vásárlási láz ellen szóltak, nem pedig azellen, hogy valaki ezt a napot egy szürke hétköznapként élje meg. És én most is hasonlóképpn vélekedem. Szép lehetőség ez a családi összetartozás erősítésére, sőt még a Krisztus születéséről való megemlékezésre is, de ha valaki elvből nem állít fenyőt, vagy elvből nem ad ajándékot e napon a szeretteinek, sőt akár elvből nem emlékezik meg e napon Jézus születéséről, azt semmiképpen nem nevezném emiatt a kereszténységen kívül állónak.

 

"A szombat tartását is elavultnak tartják, idejét múltnak, érvénytelennek. Helyette azonban a vasárnap elfogadott. Ha ünnep, ha Isten tisztelete, miért emberi hagyománnyal van felcserélve?" - Nem véletlenül tartják elavultnak a szombatot: Pál árnyéknak nevezte, amellyel szemben a Krisztusé a valóság. Viszont aki ezt az Isten rendelte ünnepet az újszövetségben kötelező jelleggel visszatolja a hívők nyakára, azt Pál hitetőnek és Krisztus főségét megcsúfolónak nevezte. A vasárnapot pedig a mai világban ugyanolyan polgári szabadnapnak lehet tartani, mint a szombatot vagy március tizenötödikét, amikor az ember kimehet a kertjébe szöszmötölni, de akár gyülekezeti istentiszteleten is részt vehet.

"Isten általi rendelés az is, hogy ne tiszteljünk semmi tárgyat. Márpedig a keresztben Jézus halálát és megváltását tisztelik hagyományként." - Ezzel is olyasmit tolsz rá az ellenvéleményre, amit az magától nem tartalmaz. Mert ez csak azokra igaz, akik a feszületet, azaz a korpusszal ellátott keresztet leborulva, fejet hajtva vagy kalap-levéve tisztelik. De máris erejét veszti azokkal szemben, akik nem "tisztelik", hanem pusztán szimbólumnek, azaz kulturális értelemben önmagán túlmutató jelnek tartják.

 

"A tárgy szerves része a tiszteletnek, mintha összenőttek volna. Ha valaki széttörne egy keresztet, istengyalázónak tartanák." - Ismét csak jogosulatlanul próbálod összeláncolni a tárgyat a tisztelettel, talán mert nem tudod az általam eddig mondottakat enélkül megcáfolni. Bizony nincs összenőve ez amazzal. Persze ha valaki megrongálna egy keresztet, azt ugyanolyan rongálónak tartanám, mint azt, aki kidönt egy villanyoszlopot. Ez azonban nem istengyalázás, sőt ha valaki a kereszt tiszteletét kérné számon rajtam, alkalmilag én sem átallanám elkövetni, hogy kimutassam: nem tisztelek bálványokat.

 

Amit ezután az eddigi megállapításaidra láncolatban ráépítesz, az az eddigiek elégtelensége miatt a levegőben lógva marad. Vagyis nem az Isten rendelését tolja félre az, aki nem tart szombatot, viszont a keresztet keresztény szimbólumnak tartja, persze anélkül, hogy vallásilag tisztelné. És ilyenformán a kereszt nem fordít szembe Istennel, nem hígítja a hitet, és nem válik benne uralkodóvá a pogány jelkép. Főleg úgy nem, ha valaki nem is tud arról, hogy a pogányok régente használtak saját céljaikra keresztet, hanem kizárólag a keresztény vonatkozását ismeri. De ha ismeri is a pogány kereszteket, viszont csak a keresztény jelentését szemléli benne, akkor sem mondható, hogy valami démoni erő hatására máris az Isten rendelését tapossa. Az viszont, hogy te mindezt erőnek erejével istentelennek igyekszel bizonyítani, bennem a törvénykezés benyomását kelti rólad.