Kedves EOS450!

Maximálisan át tudom érezni a helyzet borzalmas mivoltát, nekem is hasonló súlyosságú gyulladásom volt 2008 nyarán.. Akkor voltam 24 éves. :/

1,5 hónap kórház, két életmentő műtét, intenzívosztály (lélegeztetőgépestül), -25kg. Korábban már leírtam részletesebben Jezusxxx név alatt.

DE! Mint ahogy az utóbbi két hozzászólásomban is írtam: ebből az állapotból is fel lehet épülni, én vagyok rá az élő példa. Nekem is 10-15% esélyt adtak a túlélésre (valamelyik orvos még kevesebbet!). Nagyon fontos, hogy minél többen legytek mellette, ha fizikailag nem is lehetséges mindig, de lélekben feltétlenül és az is, hogy ő maga ne adja fel.

Nagyon nehéz, de muszáj tudatosítania magában minden rejtett életenergiát! Erre kell segíteni.

Az intenzíven az a legrosszabb, hogy az ember igazából szó szerint be van zárva önmagába, kiszolgáltatott és tehetetlen. Szóval a betegségen felül még ez is megviseli. Aludni nem igazán lehet (ha csak nem mesterségesen) a gépek zajai, esetlegesen a többi beteg, az állandó járkálás és vizitelések miatt..

Ha gondolod, esetleg keress meg e-mailben (o.balazs@hotmail.com), msn-en (az email-em alapján megtalálsz) vagy skype-on (cartman19831) és ha tudok bármiben, segítek! Tudom, hogy ilyenkor a legapróbb jótanács is hatalmas erő a hozzátartozónak is (aki aztán ezt tovább tudja "sugározni" a beteg felé!!), szóval csak egész nyugodtan! :)

Jobbulást és sok erőt kívánok a nővérednek!

Üdv: Balázs