Én mindössze néhány idézetet hoztam az apostoloktól, nem fűztem hozzá semmit. Éppen te vagy az, aki minden apró részletére az életünknek rákérdezel, aztán felháborodsz, h miért akarják mások megmondani neked a frankót. Nos, ha kérdezel valamit, arra általában válaszokat kapsz. Amikkel lehet, h nem értesz egyet. Ennyi az egész.

Krisztushoz én nem tudok közelebb kerülni, bármit tehetek vagy nem tehetek, nem rajtam múlik a dolog. Mint ahogy maga az elhívás is teljesen független tőlem, én semmivel sem "érdemeltem ki" az Isten kegyelmét, egyedül az Ő szeretete miatt ismerhetem egyáltalán Őt és az Ő törvényeit, nem én akartam ezt, és nem is tudok semmit csinálni sem érte, sem ellene. Amit megteszek, az mindössze a hálából és szeretetből fakadó engedelmesség, amennyire csak tellik tőlem, teljes erőmből, józanul, éberen odafigyelve minden dolgomban. Ezzel sem érdemlek ki semmilyen pozitív változást vagy ajándékot, nem leszek ettől nagyobb vagy jobb senkinél, egyszerűen a bennem élő új ember már nem tud másként élni, csak az Atya kedvét akarom keresni, ahogyan a gyermek szeretné megörvendeztetni a szülőt azzal, h megteszi, amit kérnek tőle.

>> "Meg kell találni azt, hogy ma a társadalom mit tart mértékletesnek, decensnek, mi az, amit helyesel a közfelfogás anélkül, hogy bolondnak látszanál."

Számomra meg ez semmit sem jelent, a közfelfogás, meg a kor szokásai, értékrendje állandóan változik, egy kereszténynek meg nem lehet az a célja, h együtt változzon a világgal. Nem lehetséges, h egy ókori és egy modern kori hívő más mérték szerint éljen, mivel az alapok, a rendelések és parancsolatok mindig ugyanazok.

Továbbá nincs keresztfóbiám, már elmondtam, hogyan viszonyulok a keresztekhez - indiferens módon - vagyis számomra nem okoz semmiféle traumát egy ilyen tárgy. Kár, hogy nem érted a különbséget az útálat és a közömbösség között.

U.I.: egy szóval sem mondtam, h nem sminkelem magam.