És az autóról mit ír a Biblia? Milyen autója lehet egy keresztény férfinak vagy nőnek? Mi a mértékletesség és szermérmetesség mércéje? Ha nem fonom be a hajam, akkor szent vagyok? Mi számít drágának az öltözékben? Te biztos, hogy eltaláltad, mire gondolt az apostol? Az összes tanárnőt el kell bocsátani? Keresztény nő nem taníthat az iskolákban? Vagy csak férfiakat nem taníthat? Hogyan kell teljes engedelmességben tanulni? Ezt Te mind tudod? Egyáltalán, eljárhat otthonról egy nő dolgozni, vagy csak háztartásbeli lehet?

Ez az, ami riaszt a vallásban, a főfőszentek mindig azt akarják megmondani, hogy hogyan öltözködjek és hogyan éljek. Azt hiszik, hogy értik, mit akartak az apostolok leírni. Szerintem pedig tutira félreértik. Az apostoli levelek egy adott kor szokásait figyelembe véve születtek. Nem lehet a kor, társadalom, körülmények tudomásul vétele nélkül vakbuzgón keresni, hogy milyen "igét tölthetnél be", hogy jobb fej legyél, és közelebb kerülj Krisztushoz.

A Bibliának a szellemi tartalmát kell megérteni, nem pedig a külsőségeket utánozni. A szellemi tartalom az idézeteidből egyértelmű: nem a külsőségekről szól, hanem épp arra helyezi a hangsúlyt, hogy a belső szépség, a jó cselekedetek, az asszonyi feladatkör ellátása (normális életvitel) az, ami keresztényi. Az ellentétállításból sokan a tiltást szeretik hangsúlyozni, és a ruházat általuk kegyesnek tartott formájában látják a megfelelő igebetöltési módszert. Közlöm Veled, hogy száz százalékig meg vagyok győződve, hogy a ruhaválasztásod, frizurád, sminknélküliséged mitsem számít majd az utolsó ítéletkor. Ugyanúgy, ahogy az enyém sem. A többi dolog, ami az apostoli tanácsok alapján a mai korban is értelemszerűen követendő, az már igen. Mármint a szelídség, alkalmazkodás, feladatok megfelelő ellátása. Vannak apostoli tanácsok, amik az idők megváltozásával már teljesen értelmüket veszítették. Ezekből azt kell leszűrni, hogy alkalmazkodni kell a korhoz, amiben élünk, és a kor szabályai közepette kell megtalálni azt az aranyközéputat, ami nem azonosulás a "bűnnel", de nem is feltünősködés vagy különcség. Meg kell találni azt, hogy ma a társadalom mit tart mértékletesnek, decensnek, mi az, amit helyesel a közfelfogás anélkül, hogy bolondnak látszanál. Elmondható, hogy Jézus követhető anélkül, hogy folyamatosan konfrontálódnod kellene a nem keresztény közeggel, nincs ma keresztényüldözés. Nem kényszerítenek promiszkuitásra, bálványimádásra, Krisztus megtagadására. Nincsenek ilyen társadalmi elvárások. A szélsőséges különcködők elutasítása jelen van, de ez nem csak keresztényspecifikus.

Ésszel kell élni, nem vakbuzgón, és akkor azt fogják mondani az emberek, hogy jé, itt egy rendes nő, biztos az istene is jó fej, meg akarom ismerni. De ha szektáskodsz, akkor csak az elutasítás lesz a válasz. És szerintem ilyen szektáskodás a keresztfóbia is.