Kedves Munyamunya!

A félreértés tisztázását köszönöm.

"Megint ugyanaz a kérdés: minek a látvány?" - A kereszt látványa nem szükséges, de ettől nem lesz egyszersmind rossz is. Én elsőrenden kulturális szimbólumként védtem a keresztet, nem pedig hitet ébresztő tárgyként.

"ahányszor csak említi, mindig a megváltás tervének megvalósulása és ami új életünk szempontjából teszi" - Én sem akartam a kereszten való szenvedésben kéjelegni. Mindenesetre az egy igen laza megszorításféle, hogy "valaminek a szempontjából." Mert ha másvalaminek a szempontjából mutatja is Pál a kereszthalált, akkor is arról beszél, az abból fakadó áldásról, és nem az annak dacára osztályrészünkbe jutó áldásról. A kereszt tehát az áldás forrása és nélkülözhetetlen feltétele, nem pedig valamiféle rettenetes, szégyellnivaló akadálya (vagy micsoda).

"személy szerint érezhetem úgy, h számomra rettenetes dolog a kereszthalál folyamata, és bizony szégyellem, h miattam kellett a Krisztusnak keresztül mennie azon" - A kereszthalál folyamata valóban rettenetes volt: Jézus vérrel verejtékezett, Péter is visszatartotta volna őt stb. De a ténye nem rettenetes, hanem igen-igen tanulságos, utánozandó és gyümölcsöző. Szégyellni sem kell emiatt, hanem köszönetet mondani érte, követni, és Isten bölcsességeként felmutatni.