Kedves Aragorn! Üdítő volt ismét Téged hallgatni! Teljesen egyetértek, végre valaki reálisan, józanul látja a dolgokat, és kíváncsivá tettél most már, hoyg melyik felekezet tagja vagy. Én is úgy látom, hogy az Egyház az egységét akkor veszítette el, amikor Róma leszakadt a többi patriarchátustól. Utána pedig egy olyan sajátos úton kezdett járni, ami ellen valamilyen szinten jogos volt a protestantizmus reakciója. Csak sajnos túllőttek a célon, és a többségük ahelyett, hoyg a közös gyökerekhez tért volna vissza, kiöntötte a fürdővízzel együtt a gyereket és még a katolikusoknál is jobban elszakadt a közös gyökértől, mégjobban beintegrálódva a nyugati kultúrába és azonosulva azok alapértékeivel (individualizmus, demisztifikáló materilaizmus, aszketimusellenesség, utilitarizmus, és számos helyen liberalizmus, stb. Ezek az értékek sosem képezték a kereszténység alapjait.) Az abszurd helyzet a topik témájával is az, hogy a Biblia tiszteletét az Egyház írta elő, és ugyanez az Egyház írta elő az egyéb központi tárgyak tiszteletét is. Az Írás, az ikonok, a kereszt, stb. mind TANÚI Krisztusnak. Ha a Bibliát tiszteljük, ami papír és festék akkor milyen alapon nem tiszteljük az ikonokat, amik csupán formailag különböznek az Írástól, de lényegük ugyanaz. És ha bálványimádának tartjuk a kereszt tiszteletét, akkor miért nem atrtjuk a Biblia tiszteletét annak? Se a Biblia, se a kereszt nem Krisztus, de mindkettő Krisztus üdvözítő tervének tanúja és eszköze.

És valóban lényeges, hogyha egyszer az Egyház nagy tekintélyerőre emelte a Bibliát, akkor önmagával haosnolna meg, ha később olyan dolgokat emelne emelett tekintélyerőre, amelyek ellentétesek a Bibliával. Ezen mentek a viták az Egyetemes Zsinatokon az Egyház teljességének (a avezetpők által képviselve) részvételével, akárcsak ApCsel 15-ben. Ott fogalmazták meg a hozott határozatot úgy, hoyg Jónak láttuk mi és a Szentlélek. Ezen alapszik az a tétel, hoyg ha az Egyházban egyetértés születik egy Zsinaton, akkor azt a Szentlélek is jónak találja. A 4 jelző is ilyen módon született a Níkea-Konstantinápolyi Zsinat Hitvallásában, amely azóta is ellenáll minden tévtannak. Tehát ami Egyeteme sZsinaton született az a Biblia alapján is több, mint egyedi hittétel, több, mint egy személy vélekedése, amit karhatalommal akar keresztülvinni másokon, stb. A szakadás utáni katolikus dogmák - amik számos problémát szültek kelten és nyugaton is - nem az Egyház teljességének egyetértésével születtek, tehát csak helyi határozatok. Az Ortodoxia ezzel szemben nem alkotott semmilyen új dogmát egyedül a szakadás óta, tehát joggal képviseli a korai egységes kereszténység tanítását. Egyébként ha már szóba jött, az ortodoxiában föggetlen helyi nagyegyházak vannak - amelyek nem mindig de az esetek többségében egy országot vagy nagyobb területet fednek le - amelyek között a legfőbb összetartó erő maga Krisztus, mivel nincs egyetlen emebri feje az Ortodoxának (mint pl. a rüómai pápa), mert ezt a helyet egyházjogilag is fenntartjuk Krisztusnak. De ha megnézed az Ortodoxia történetét: a ma már 15 helyi (autokefál) Egyházi központtal rendelkező Ortodoxia évezredek óta fényévekkel egységesebb volt, mint a nyugat. Gyakorlatilag egyetlen nagyobb szakadás volt csak benne a történelem során, az is leginkább politikai okokból, és az is megszünt egy emberöltő alatt (a határontúli orosz egyház), és újraegyesültek anyaegyházukkal, ami nem lett volna lehetséges ilyen rövid idő alatt, ha a szakadárok nem ugyanazt a közös apostoli hitet vallották volna továbbra is, amely évezredeken át mindenkinek megfelelt.

Én nagyon bízom benne, hoyg a korunkban meginduló ökumenikus áramlatok végül megtermik a maguk gyümölcsét. Jelen topik keretében ehhez azt kellene szerintem egyelőre tisztán látni, hoyg mindez a kereszt = bálványimádás hergelés a Sátán műve. Az igazi bálványokról eltereli a figyelmet és megtévesztve olyanok ellen uszítja a híveket, amelyekkel saját hitüket ássák alá. Így egy álprobléma miatt egymásnak ugranak isten gyermekei, csökken bennük a hit, a szeretet, a Sátán pedig jót röhög a markában. pedig elég 1 perc józanság, hoyg belássuk: Hitünk tárgyait tisztelni kell, egymást szeretni, Istent pedig imádni, és mindig is ezt tette az Egyház.