Tegyük fel, hogy a közösségi közlekedésre fordítható pénzek összmennyisége nem változik. (Lehet, hogy még ez sem egy realista megközelítés, mert akkor volna az, ha a csökkenést feltételezném. De maradjunk optimisták.) A helyközi buszközlekedés Magyarországon teljesen leáll. A vasúttal ellátatlan területek autóval nem rendelkező polgárai majd úgy segítenek magukon, ahogy tudnak, elvégre a megszületésükkel önként azt választották, hogy részt vesznek az "élet" nevű küzdelemben. A Volánok személyzete az utcára kerül. Az eszközök el lesznek adva, a befolyó pénzek a "Vasúti alap" nevű számlára lesznek befizetve. Mindezzel párhuzamosan a MÁV csoportnál csak a fővonalak maradnak. Hogy mit tekintünk fővonalnak, arról nem térképek vagy utasítások döntenek, hanem egy erre a célra felállított parlamenti bizottság. A leválasztott vonalakat, minden odatartozó eszközzel együtt, ideiglenesen átveszi a Vagyonkezelő. Pályázat kerül kihirdetésre regionális (magán)vasutak létesítésére, de előtte a fővonal-leválasztó bizottság elvégzi a regionális vasutak "regionalizációját". Pályázni egy-egy régióra lehet. A magánvasút üzemeltetője tevékenységébe bevonhatja az önkormányzatokat (tetszőleges konstrukcióban), megkapja az adott régió vasúti eszközeit és személyzetét (kötöttségek nélkül, tehát szakszervezet nem játszik!), pályázhat állami pénzekre és pályázhat pénzekre a "Vasúti alap"-ból. Ezek után úgy és addig működik, ahogy és ameddig tud.

Mit szólsz egy ilyen konstrukcióhoz?

hm