Volt egy hitgyülis kollégám. Minden világi dolgot hitványnak, megvetendőnek mondott. Ha a jelenlétében elhangzott egy „a fene vigye el” (Nem, nem semmi ennél durvább, betű szerint ennyi!), egészen elfehéredt, nem kapott levegőt, neki már ez is sok(k) volt. Nem nagyon illett a képbe, hogy egész műszak alatt a diskmanjét hallgatta. Azt hittük, megjátsza magát, s valami jó zene megy. Egyszer az asztalán felejtette, akkor belehallgattunk. Állunk leeset. Sanyika vidám vasárnapjának felvétele ment. Emberünk ezzel volt el minden nap, órákon keresztül.