Kedves Oncogito!

 

Veled én is hajok a vita abbahagyására, mert én is úgy érzem, hogy csak részletkérdésekben nem értünk egyet.

 

Az eddig felsorolt szimbólumok nagyon sokfélék, de egy valami közös bennük: mind emberiek, és egyik sem ördögi. Egyik sem foglalja magában Krisztus megtagadását vagy az ördög imádását, de még a császárét sem. A kereszt pedig olyan egyszerű jelkép, hogy akár tudattalan egybeesés is lehet a keresztény és a pogány előfordulásai között.

 

Abban egyetértek veled, hogy Jézus nem rendelt sok jelképet, legfeljebb a bemerítést és az úrvacsorát. Ami ezen felül van: a keresztvetést, a kenyér megáldását stb. nem Jézus rendelte; ezeket tehát nem tekintem kötelezőnek, hanem csak olyan emberi rendelésnek, amit jó értelemben is föl lehet fogni, mert nem elfelé vezet Jézustól, habár közvetlenül nem is tőle származik, csak az őt tisztelni akaró emberektől. Ezeket csak akkor vagyok hajlandó kárhoztatni, ha a hit lényegére tartozóként hurcolják körbe őket, és hiányukat kárhoztatják.

 

Általánosságban is egyetértek veled abban, hogy egyik szimbólumban sem a látható, fogható jel a fontos. Nem annak kell a tiszteletet adni, nem arra kell hódolattal feltekinteni. Az betöltötte a szerepét, mihelyt lelkünkbe idézte azt, amit képviselni hivatott. Ha még azután is előtérbe tolakszik, magának tiszteletet és díszesebb megformálást követelvén, azellen már felszólalok. (Ilyen túlzásnak látom a barokk ékítményt a templomokban, ha porba sújtó ábrázolásokat vesz körbe mégoly valós értékű személyekről, mint a nagy egyházatyák vagy vértanú szentek.)

 

Az egyháztörténetben veled ellentétben nem tudok pusztán hanyatlást látni. Inkább sorozatos megújulások és hanyatlások váltották egymást, ilyenformán tanulságot szolgáltatva számunkra mindkét tekintetben.

 

Amit a borivással kapcsolatban mondasz, arra feleltem már korábban. Mivel nincs rá isteni rendelés, a keresztformálás nem lesz kötelező, míg az úrvacsorai borivás igen. De mivel a kereszt mint jelkép a kereszt bibliai szóképére és elvére utal, valamint nem tartalmaz tárgytiszteletet, megengedett szimbólum - hasonlóan a halhoz, az evangélisták hagyományos négyes jelképeihez, a Szentlélek leszállásának galambbal vagy lánggal való szemléltetéséhez stb.

 

"Nem teljesen logikus, hogy aki szándékosan akar tetszelegni istenként, olyan jelképpel jön, ami keresztények között elfogadott, de mégis pogány jel is egyben? Az azonnali elutasítástól legalábbis nem kell tartania." - Ha Jézus nem mondaná, hogy az Emberfiának jele lesz az illető jel, akkor talán félnék attól, hogy a kereszt e tekintetben megtévesztő szimbólum. De mivel a Bibliában is bőségesen találunk szóképi szerepben kereszt-említéseket, valamint az egyházművészetből azt látom, hogy a keresztábrázolások nagy része ezeket dolgozza fel, immár nem aggódom amiatt, hogy melyik pogány vallás használt keresztet szimbólumként. Sőt inkább visszakérdezek: szerinted miféle jel lesz amaz égi jel, amiről a hitetlenek is Jézusra fognak ismerni?

 

A drága síremlékek állítása csakugyan a halottkultusz felé kacsingat - a mai kultúrában azonban inkább a rossz lelkiismeret vagy az élve maradottak közti fennhéjázás jele. A halottakkal való beszélgetés meg egyszerűen pogányos babonaság - Kálvin Genfjében az ilyeneket egyházi fenyítékben részesítették. De az ember nem angyal: a figyelme korlátozott, az összpontosítása tökéletlen. Ezért nem véletlen, hogy a temetőket a bibliai időkben is tiszteletben tartották, és a megbecsült halottak sírját gondozták is. (Jézus sem ezt ítélte el, hanem azt, hogy olyanokét gondozzák, akiket atyáik meggyilkoltak.)

 

A húsvét igenis szól a temetőlátogatásról is. Elvégre a feltámadás ünnepe, amit a temetők kapuján nemegyszer olvashatunk is. Nem csupán a halottak napja az, amikor az emberek tömegével kimennek a sírokhoz. Mi egyébnek lehetne köze a halálhoz, mint a feltámadásnak?

 

Egyébként rá is gugliztam a témára, és ezt találtam:

 

"Több újsághír cáfolja azt a napjainkban hangoztatott vélekedést, hogy a húsvéti temetőlátogatás teljesen új keletű szokás. A Rozsnyón megjelenő Sajó-Vidék-ben Lopják a virágokat címmel közölt rövid hírből az is kiderül számunkra, hogy sajnos már akkor is előfordultak temetői lopások: „Húsvét alkalmából a temetőbe kivitt friss virágokat lopkodták. Figyelmeztetnek a tettesek, hogy az ilyesmitől tartózkodjanak, mert ezt a törvény szigorúan bünteti.” (1928. április 12.)"