Erre röviden is tudok válaszolni. Amit a kereszvetésről írtam, azt olvasd el ismét (egy párral korábbi hsz-aimban volt Munyának), mert azok cáfolják a Te vádjaidat.

Azt se tudod bizonyítani, hoyg az apostolok nem vetettek keresztet.

De egyébként egy tipikus protestáns történelemhamisítás az a tudatalatti szemlélet, amel yszerint az apostolok után végetért az egyház, Krisztus elhagyta a népet, stb. Drága, ösztöke, az Ortodox Egyháznak - hoyg mást ne említsek - máig töretlenül szerves részei (Róma kivételével) azok az egyházközségek, amelyekről az ÚSz beszél. Semmi nem tört meg benne, ha valami megtört, az a nyugati szakadások idejében történt. A keresztvetés pedig ugyanúgy apostoli hagyománynak tekinthető, ha az apostolok utódai kezdték a gyakorlatban alkalmazni. Egyszerűen nem értem, hoyg milyen démoni hadsereg sugdossa állandóan a protestánsok fülébe, hogy a valódi bálványok helyek - azokról elterelve a figyelmet - a keresztény hit lényegéhez szervesen hozzátartozó tárgyakat vessék meg és gyalázzák meg. Ez egy őrület! Enniyre önmaga ellen nem nagyon szokott egyik tan sem fordulni, saját magatok alatt vágjátok a fát.

A keresztet pedig a többi kínzóeszkö közül kiemelve szintén Maga Isten, Krisztus és az Apostoli írások emelték ki. A bálványimádás - vagyis amikor Istenként tisztelek egy tárgyat (merthogy ez a bálványimádás, nem minden baromság, amire ráhúzzák egyesek)  - számomra hányinger, de ugyanúgy hányinger az, hogyha ez a kiemelt tárgy, jelkép, megváltási eszköz bármilyen formában ábrázolva van, arról ne Isten határtalan önfeláldozó szeretetére asszociáljak, ami előtt fejet hajtok tisztelettel - és nem jut eszembe egy ilyen asszociációkat keltő tárgyat a kukába dobni, leköpni, megvetni, stb. Ezt ugyanis ugyanolyan bűnnek érzem, mint a hazugságot, lopást, sőt: Istenkáromlást. Ha én szeretek valakit, annak a ruháját, tágyait is tisztelem és nem leköpöm, lehúzom a szarral együtt, kidobom, stb. Ez egyszerűen egy őrület, tényleg egyre inkább azt hiszem, hogy dámonok sugdosnak a protiknak ilyeneket évszázadokon át, hgy a valódi bálványimádásról eltereljék a figyelmet és Istent kevésbé tiszteljék a megtévesztettek (ugynis ha valakinek lehugyozom az ágyát, azzal az illetőt sem tisztelem annyira.)