Szia!

 

Csak egy-két dologra reagálnék az írásodból, hosszabb vitára nincs időm:

 

Szerintem a kereszt felvétele Krisztus Jézus tanításában semmilyen betanult, vagy emberek által kitalált mozdulatsort (pl.: kereszt-vetést) nem jelent, hiszen, amikor Krisztus ezt mondta, még meg sem feszítették (ölték) ama római kivégzőeszközön, követői sem érthették így, mert még ez az ismeret nem állt rendelkezésükre, és később az apostolok sem tanítottak arról, hogy bármilyen mozdulatsor ezt jelentené, vagy kellene cselekedniük. Másrészt, Krisztus a héberben nagyon gyakori gondolatritmust használja itt (kétszer, vagy többször elmondani ugyanazt, megismételni), és ebből nekem egyértelmű, hogy felvenni a keresztet annyit tesz, mint megtagadni magunkat és követni Krisztus nyomdokait: "Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.". Szóval a saját emberi ó-természetünk naponkénti megtagadása, háttérbe helyezése, megöldöklése, megfeszítése az a kereszt (nem holmi külsőség), és Krisztus útjának, életének követése az, ami a tanítványokat kell hogy jellemezze. Ennek nem egy külsőséges vallásosodó mozdulatsorban kell látszania, hanem belsőben kell történnie, és a Isten akaratát követő cselekedetekben meglátszania. Krisztus kifejezetten tanított arról, hogy a külső helyett a belsőt adjuk oda Istennek, adománynak, ne az emberek lássák, ne a látszat... ne kürtöljünk, mint a képmutatók teszik, ne legyünk olyanok, mint a farizeusok, akik kívülről szépnek látszanak, de csak úgy, mint a meszelt sírok, amiken az emberek kívülről szépnek látnak, de belül rakva halottak csontjaival. Hogy miért mondom ezt? Mert éppen a farizeusokat és modern követőiket jellemzik ezek a külsőséges dolgok, pl,: a rabbik mindenféle szalagokat tekergetnek magukra imádkozás előtt, vagy van imasál, homlokkocka, és még ki tudja mi mindenféle külsőség..., ami éppen ugyanaz, amiről Krisztus szól, hogy ne legyünk olyanok, mint azok, a képmutatók, akik meghosszabbítják imaszíjaikat, szeretik ha az emberek tisztelgetik őket, és úgy szólítják: Mester, mester! stb.

Hanem a mi Atyánk, aki titkon néz, aki titkon, akié vagyunk, ő Tudja, Látja, és megfizet nyilván!

 

A másik, hogy úgy látom te egyezőséget teszel Krisztus halála, mint tény (amit úgy is lehet mondani, hogy Krisztus keresztje, hiszen kereszten ölték meg, nem máshogy) és annak módja, azaz a rómaiak által használt kivégzőeszköz, - amely tárgyat egyesek jelképpé tettek - között. Az igaz, hogy Krisztus halála kereszten történt, az viszont nem igaz, hogy jelként, kultikus tárgyként ezt bármire használták volna az apostolok és a tanítványok. Az írásokból ez nem derül ki. Krisztus haláláról, keresztjéről beszéltek (arról megemlékeztek, lásd az Úr vacsorája), viszont nem állítottak fakereszteket, nem csináltak belőle jelet, se kicsit, se nagyot, ezt nem mutogatták a népeknek stb. Hiszen visszatetsző is lett volna a rómaiak számára az ő általuk használt kínzóeszközt, ami pl. Spartakus és sok ezer ember halálát okozta mutogatni. Nem látom sehol az Írásokban, hogy az apostolok számára Krisztus keresztje, az ő halálának tényszerű hirdetésénél, arról való beszédnél többet jelentett volna, mégpedig, hogy tárgyakat készítettek volna! Pál pl. készített tárgyakat, sátorkészítő lévén, mesterember volt, nyilván tudott volna fakeresztet is gyártani, állítani. Nem tette, viszont Krisztus keresztjét, azaz halálát, és Jézust mintegy egy megfeszítettet hirdette. A kettő nem ugyanaz. Szóval nem értek azzal egyet, h "Maga Isten és nem az emebrek tette azt többé, jelképpé." Emberek tették jellé, jelképpé, mégpedig a későbbi századokban, jóval az apostoli kor után. Ha Isten tette volna, bárhol kijelentette volna ezt az Írásban, az apostoloknál láttunk volna rá valami példát, de egyetlen idézetet nem hoztál arra, hogy Isten ezt jellé tette volna, amiket idéztél, magát a "jel" szót sem tartalmazzák. Krisztus keresztjét (amire kerestél), halálát igen, de hogy ez jelé tette volna nem.

Amit a föltekintésre írsz szintén hamisnak tartom, mivel nem egy fizikai eszközre való feltekintésről van szó, ha ez előkép fizika is volt, Mózes póznája, hanem Krisztus halálában való részesedést, hogy meghaltunk egyszer és mindenkorra a bűnnek, hogy részese lettünk Krisztus halálának, vele együtt meghaltunk és vele együtt fel is támadtunk, hogy az ő halála engesztelő áldozat a mi bűneinkért Isten előtt, így szabadon mehetünk Istenhez, az Atyához, egy Szellemben. Ebben semmilyen fizikai eszközre, póznára, fakeresztre való feltekintés nincs és nem is kell.

 

Az pedig igaz, hogy a kereszt eszköze volt a megváltásnak, de ugyanígy eszköze volt a töviskorona is, ugyanígy eszköze volt az rómaiak által használt szöges ostor, amivel gonosz kezek megölték a dicsőség Urát, Jézusunkat. A gonosz kezek is eszközök voltak (lásd a manipulált népeket, akik "Feszítsd meg"-et kiáltottak), sőt akkor a gonoszok maguk is, ellenben a gonoszok és gonosz eszközök, kezek mégsem jelek, csak a fakereszt? A szöges buzogány nem?  A dárda, amivel átszúrták nem? Mert ez az analógiát rájuk is érthetnék (ha folytatnánk ezt a logikát), sőt jelet is kreálhatnánk belőlük, amit kitűzhetnénk épületekre, szobrokra, ennyi erővel. Távol legyen!

 

Szerintem azt nem kellene elfelejteni, hogy Krisztust a szeretett Urat ezekkel az eszközökkel kínozták, majd megölték és ez nem jó (olyan értelemben, hogy a szerelmünket, férjünket tették el láb alól, neki okoztak fájdalmakat), de Isten mégis engedte ezt, a mi érdekünkben. Nagyon vékony a határ, a gonoszok gonosz eszközeit és rosszat, és amit Isten ez által munkált, amiért ezt engedte, amiért eleve elrendelte, a jó között, hogy ezt összemossuk, és a rosszat jónak mondjuk. (amire írva van, hogy átkozott, aki a jót rossznak, a rosszat jónak mondja) A kínzás, a kivégzés, a gonoszság az rossz, viszont Isten, aki elve elrendelte ezt, aki a rossz által is a jót adta Nekünk, a győzelmet a gonosz felett jó, soha nem is tenne ilyet, mivel egyedül Ő jó, akinek hála és dicsőség a korok korain keresztül. Ámen.

 

Szerintem azért sem lehet jel a fakereszt, mert az az átkozottság, a halál jele (mert írva van, hogy átkozott mindaz, aki fán függ), még köznapi életben is elterjedt, hogy akire keresztet vetnek, annak annyi, annak kampec. Mi nem egy átkozott Krisztust ismerünk, hanem egy áldottat, aki feltámadt a halálból. Aki ugyan magára vette a mi bűneink miatti átkainkat (törvényszegés miatti büntetést, átkot), de az az átok továbbra is átok, nem jó, hanem gonosz. Az átkozottság sem egy jó. A gonoszságot, az átkot, az átkozottságot pedig nem mutogatjuk, sem a halál szimbólumait (a halálluktiszt szeretők persze előszeretettel teszik ezt), ezért sem tartom jónak, hogy Krisztus halálnak eszközéből jelet kreáltak, mert ezzel mintegy azt hirdetik Krisztus még mindig halott (számukra), nem pedig él (ő az Élet Ura, nem a halálé, ha a halát le is győzte, győzelme pont az élet győzelme a halálon) mindörökké.

 

Üdv