Nos, a hitemet megvallani, vagyis szavakkal kifejezni akkor kell, ha rákérdeznek. Részemről nem kezdem el a buszon csak úgy random, vagy mert épp megláttam egy bárányt, ami a Krisztusra emlékeztet engem, kifejteni a meggyőződésemet. A nénik, akik templomot látva keresztet vetnek semmi mást nem tesznek, mint a hosszú évtizedek alatt beléjük nevelt, és berögzült reflexet gyakorolják. Ha én ilyet látok, nem arra gondolok, h mennyire mélyen hívő lehet a néni, hanem arra, h szegényt mennyire félrevezették egész életében.

Azon kívül, ha a keresztvetés=megvallás, akkor a kereszt-nem-vetés micsoda? Ez volna a megtagadás? Mert akkor folyamatosan mindannyian tagadunk. Továbbá Jézus vajon hányszor vetett keresztet? És az apostolok? Szóltak ilyesmiről egy szót is, akár helyeslőleg, akár elítélőleg a leveleikben? Pedig ők bizonyára jól ismerték a rómaiak kínzóeszközeit.

>> "a Keresztet és Istent kell hordoznunk."

Ezt kifejtenéd, hogyan tudnánk mi Istent "hordozni"?

>> "jobban rákoncentrál, hogy most imádkozni fog, összeszedettebb lesz, egy kicsit más, tisztább állapotba is kerül /.../ összhangba hozza a testét és a lelkét"

Szerintem próbálkozz a jógával, állítólag az is pompásan összhangba hoz mindent mindennel. Részemről maradok annál, h az én Atyámra hagyatkozom, Őbelé kapaszkodom, és Hozzá könyörgök Szellemért, amivel ha és amikor betölt, teljesen át tudom adni magam az Ő dícséretének, és alárendelem mindenemet az Ő akaratának. Számomra erről szól az imádság.