Kedves Nemo!

 

Ezt írod:

>> "Jézus mint az idők egyik jele - méltatlan képzet"

Lehet, h ez a te véleményed,  de én nem látok semmiféle "méltatlanságot" a dologban, nem igazán értem, mire utalsz ezzel. Azonban nem akarok nagyon belemenni a kérdésbe, mert, mint mondtam, nekem ez nem meggyőződésem, csak egy lehetőségnek tűnik előttem, de semmiféle bizonyságom nincs róla, szóval ha gondolod, te leírhatod a továbbiakban is a véleményedet erről, de nekem nincs más mondandóm.

 

>> "ha valakinek kedve támad Jézust lerajzolni /.../ akkor egyben a keresztet is odarajzolhatja a vállára /.../ Ez egészen természetes eljárása az embernek bevett kulturális tevékenysége során"

Igen, kulturális tevékenység címszóval pl. rajzolnak emberek dinoszauruszon lovagló Jézust is, meg hosszú hajú Jézust, meg Mózest szarvakkal, meg galambszárnyas angyalokat is. És ezek mind hazugságok. Úgyh szerintem a kulturális célzatú ábrázolásokat inkább hagyjuk, engem hidegen hagy, h a világban miket festegetnek a Krisztusról. A hit dolgaival kapcsolatosan (vagyis imádás céljából) pedig nyilvánvalóan tiltott bármilyen képmás alkotása. Vagyis azon az alapon, h a világban bevett kulturális eljárás keresztet rajzolni Krisztus mögé, egyáltalán nem lehet kijelenteni, h biztosan Isten is ezt a jelet fogja alkalmazni a végidőben.

 

>> "Jézus kereszt nélkül (azaz kereszthalálának ellaposításával hirdetve) - tűrhetetlen eretnekség."

Csak azért, mert történetesen abban a korban a megfeszítés volt a legkegyetlenebb kínhalál, és annak eszköze egy (valószínűleg) kereszt alakú fatárgy volt, nekem még nem válik szeretni való dologgá a kereszt, sőt, inkább elszörnyedek az emberi kíméletlenségen, ami egyáltalán kitalálta ezt a módszert, és megrendülök annak tudatában, h miattam kellett az én Uramnak elszenvedni ezt a rettenetes halált.

 

Vagyis NEM a kereszt a lényeg, hanem a halál - nem a kivégzés eszköze, hanem az áldozat ténye maga! Bennem az erre való megemlékezés - amihez nincs szükségem semmilyen külső, fizikai dologra - fakasztja a hálát, alázatot, engedelmességet, szeretetet, és az, h milyen formájú volt a fa, amin Krisztus meghalt, nekem teljesen lényegtelen.

 

>> "néha bizony emberi tényezőket is felhasznál az Isten, hogy minket tanítson és megáldjon. Mert pl. /.../ mikor Ábrahámmal szövetséget kötött, éppen úgy ment át a félbevágott állattetemek között (1Móz 15,17), ahogy az általában szokás volt az emberek egymás közti szövetségkötésekor."

És vajon azzal a céllal cselekedett így Isten, h a továbbiakban ez a mozzanat jelképként része legyen a mindennapjainknak? Más az emberek között már adott gyakorlati szokás felhasználása tanítás céljára, és más azt feltételezni, h Isten csak azért alkalmazna egy ember által gyakran használt vallási szimbólumot az Ő tervének megvalósítása során, h igazodjon a mi hagyományainkhoz.

 

>> "a kereszténység mint történetileg megvalósult alakulat még bizonyos, bibliailag nem igazolható elemeiben is hordozhat épületes (társadalmilag hasznos, és ezáltal Krisztust dicsőítő) tartalmat"
Hát igen, itten valóban nagy különbség van a gondolkodásmódunk között. Számomra a krisztusi hit, a tanítványság nem egy "történetileg megvalósult alakulat", vagyis nem egyenlő azzal a társadalmi rendbe beilleszkedett, hierarchizált, anyagilag részben az államtól függő, hatalmas ún. laikus tömeget magában foglaló izével, amit vagy amiket keresztény egyházaknak mondunk. Természetesen a szenteknek sóként és világosságként munkálkodniuk kell a világban, az emberek, a kívülállók között, ezáltal valóban lehetséges valamilyen szintű és mértékű változás elérése az egyes emberekben. De nem általában a társadalom megjobbítása a cél, nem is lehetséges ez nekünk, hiszen majd a Felkent visszatérésével, Isten hatalma által lesz csak helyreállítva az egyedül tökéletes rend, úgy államszervezetileg, mint gazdaságilag, pénzügyileg, stb. A "kulturálisan pozitív hatás"-t nem tudom értelmezni, mire kéne gondolnom itt; szép épületekre, megható kórusművekre, lenyűgöző festményekre, látványos templomi esküvőkre?

 

>> "tehát a keresztállítást egyetemben támadod azzal, hogy gyakorta nincs mögötte valós hit"

Ez csak egy kifogásom a sok közül, vagyis nem kizárólag emiatt a megtévesztésre alkalmas használat miatt támadom a keresztállítást, hanem magával a kereszt eredetével, nem-rendelt-szimbólum voltával, emberi hagyományon alapuló használatával van gondom. A képmutatás lehetősége valóban sokmindenben benne rejlik, de az általad felsorolt egyéb tételekre találunk Istentől való felszólítást. Keresztállításra nem. Ha pedig keresztet csak úgy általában, kvázi minden mögöttes meggyőződés nélkül, a közösség állítólagos hitének kiplakátolása céljából állítanak, figyelmen kívül hagyva az egyének hitbeli állapotát, akkor annak sem értelme, sem jó hatása nem sok van.

 

A templomokkal sem – és a zsinagógákkal sem - az a fő baj, ha javarészt üresen állnak; ez csak egy következménye és egyben illusztrációja annak a ténynek, h egyrészt Istent nem szükséges és nem is lehetséges semmilyen házba állandóra beköltöztetni, vagyis ahhoz, h Istennel közösségbe kerüljek, nem kell mindig egy bizonyos épületet meglátogatnom. Másrészt a testvérek gyülekezete akkor igazi és akkor lesz benne növekedés és áldás, ha élő közösséget alkotnak, ismerik egymást, segítik egymást, részt vesznek egymás életében – csak így tud megvalósulni közöttük a Krisztuséhoz hasonló szeretet, mely akár életét adja a másikért. Ez pedig többszázas-ezres létszám esetén szinte lehetetlen. (Az apostolok sem testvéri gyülekezésre, hanem a kívülállókkal való vitára és evangéliumhirdetésre használták a zsinagógákat.) Vagyis a kötelezően kijelölt templom – és a zsinagóga – helyett is inkább alkalmas egy bármilyen, közösen kiválasztott helyiség, avagy kültéri helyszín az istentiszteletre - ami egyáltalán nem kell, h állandó legyen - ahol az egymást ismerő, szerető, más napokon is sokszor találkozó testvérek összegyűlnek az Isten elválasztott ünnepnapjain.

 

Azt írod, nem szándékozol

>> „társadalmi és történelmi adottságot, sem pedig valamiféle "rászoktatást" bírálni abban, ami már szokássá vált. Hanem ha már megvalósult, megkeresem benne azt, ami méltó az Úrhoz”

Vagyis úgy véled, attól a ténytől, h valami szokássá vált, történelmileg nagy múltra tekint vissza, és a társadalom elfogadta, ez a valami már Isten előtt is jónak mondható, csak keresgélni kell benne valamilyen, az „Úrhoz méltó” vonulatot. Nos, ugyanezen hozzáállás miatt látjuk azt, h vége-hossza nincs a számtalan emberi hagyományon alapuló, de isteninek, szentnek kikiáltott szimbólumnak, szokásnak, tanításnak az ún. kereszténységben, amiket szépen hozzáfércelnek a valódi hitbeli igazságokhoz, így keverve meg az embereket, így tévesztve meg sokakat, így poshasztva meg egy kicsiny kovásszal az egész tésztát.

 

>> „miért kárhoztatod a keresztet mind szimbólumot ugyanennek az explicit összeköttetésnek a hiánya miatt (is)?”

Azért, mert az egész krisztusi hit egyedüli szimbólumaként használják sokan. Tudtommal nincs egy másik jelképe a „kereszténységnek”, ami a feltámadás és az örök élet jele volna, amit szintén úton-útfélen mutogatnának. Az ünnepek egy egész év alatt mutatják be Isten megváltási tervének szakaszait, eseményeit, nincs az Úrvacsora/Páskabárány elkülönítve és kizárólagosan megtartva, hanem az egész ünnepkör fényében, annak reményében üljük meg, h tudjuk, Isten végül minden lesz mindenben.

 

A kenyér és a bor jelképe sincs lekorlátozva az Úrvacsora alkalmára, hiszen jelentőségükről ugyanúgy tudok bármikor beszélni bárkinek, mint ahogy a kereszthalált és a feltámadást is el tudom mondani egy kereső embernek, anélkül, h bármelyik dolgot is kézzelfogható tárgyakkal kellene szemléltetnem. Emlékoszlopot pedig általában egy bizonyos, Isten miatt fontos helyszínen (kivéve talán Rákhel sírját) emeltek a pátriárkák, nem szanaszét az egész országban, és ezek kicsinyített másait ismereteink szerint nem hordozták magukkal, sem nem festegettek ezen oszlopokról képeket az otthonaikba. Ha valaki mindenáron ilyen emlékeztető követ akar elhelyezni valahol a Krisztussal kapcsolatban, azt ezen párhuzam alapján a Koponyák hegyén kellene tennie. De még ekkor sem lenne több az az oszlop, mint rámutatás egy konkrét pontra a földön, ahol valami fontos történt, és nem válna egyedül érvényes jelképévé az Izrael Istenébe vetett hitnek.

 

És valóban, az egyetlen utalás, amit fára függesztett emberrel kapcsolatban találunk Istentől az az, h bizony átkozott az ilyen. Tudjuk, h ez megfelel a Krisztussal történteknek, aki átokká lett miértünk, vagyis a törvény megszegései miatt nekünk járó büntetést ő szenvedte el. Azonban mindebből pont nem azt kellene kihámozni, h maga a fa fontos lenne, és azt valamiféle jelnek tekinteni, hanem egyszerűen az áldozatra tekinteni szellemben és igazságban.