A kérdésedre kérdéssel is felelhetek: Miért kell egyáltalán megvallani a hitünket? Avagy miért kell naponta felvenni a keresztünket?

Mindkettőt kifejezi a keresztvetés. Nem varázslás, és nincs egyéb obskurus hatása sem annál, mint amit írtam: megvalljuk hitünket és emlékeztetjük magunkat arra, hogy magunkra vesszük keresztünket, a Keresztet és Istent kell hordoznunk.

Idősebb katolikus asszonyoknál lehet megfigyelni azt a szokást, hogy ha látnak egy templomot, keresztet vetnek. Akár a buszon ülve is - mint ahogy tanúja voltam ennek. Mi ez, ha nem egy nyilvános hitvallás? Nem kiabáló, nem feltűnősködő, de mégis bátor és egyértelmű, és ugyanaz van benne ebben a mozdulatban, mint amiről krisztus beszélt, hogy ha nem szégyelljük Őt a pogány nemzedés előtt, hanem megvalljuk, akkor Ő is meg fog minket vallani az Atya előtt. Az az öregasszony, aki nem szégyell keresztet vetni egy buszon, egyéb helyzetben se valószínű, hogy szégyellené megvallani a hitét.

Egyébként rohanó életvitelemben rászoktam arra, hogy a reggeli imákat már a trolin utazva mondom el. Előveszem az imakönyvemet és elimádkozom. De keresztet nem vetek, az valahogy nem jön, cikinek érzem. Azok az öregasszonyok, akik keresztet vetnek a trolin is, biztosan nagyobb jutalmat kapnak bátrabb hitvallásukért, mint én. Innen kell szerintem ezt a dolgot megközelíteni.

Ugyanakkor van még egy pszichológiai mellékhatása is a dolognak, ha már kivesézzük a keresztvetést. Az imákat keresztvetéssel szoktuk kezdeni. Ha keresztet vet az ember, sokkal jobban rákoncentrál, hogy most imádkozni fog, összeszedettebb lesz, egy kicsit más, tisztább állapotba is kerül. Természetesen keresztvetés nélkül is lehet imádkozni (hiszen mint írtam, én is szoktam így), de ez segít az emebrnek abban, hogy jobban odafigyeljen, amit csinál. Egy mozdulattal összhangba hozza a testét és a lelkét, hogy Istenre figyeljen teljes mértékben. Pont, hoyg Istenre fog figyelni és esze ágában nem jut hiú bálványokra figyelnie.