Kedves Munyamunya!

 

Éppen azzal kényszerülsz Jézust a személytelen, tárgyias idők-jelei  közt szerepeltetni, mert egy merő nyelvtani lehetségesség ("Jézus mint jel tűnik fel az égen") után indulva a másik (egyébként természetesebb) nyelvtani lehetségességet ("Jézusnak a jele tűnik fel az égen") ki akarod zárni, vagy legalábbis mostanáig effélét próbáltál. Sejtheted, hogy ha most elejthetőnek mondod, akkor mégúgy ütni fogom a vasat ezen a szálon. Tehát Jézus mint az idők egyik jele - méltatlan képzet, és ez még valószínűbbé teszi a most másodikként idézett fordítási lehetőséget.

 

"Nem gondolnám, h Isten a mi kis kitalációinkhoz, "kulturális jelképeinkhez" igazodna megváltási terve végrehajtása során." - A kereszt nem """"kis"""" "kitaláció", hanem történelmi tény és tárgy. Jézus kereszt nélkül (azaz kereszthalálának ellaposításával hirdetve) - tűrhetetlen eretnekség. (Ld. pl. Fil 3,18: "a Krisztus keresztjének ellenségei", vagy 1Kor 1,17: "hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.") Ez a szóképi szerep egészen természetesen fordítható le a valódi képiség nyelvére, azaz ha valakinek kedve támad Jézust lerajzolni (persze nem vallási, hanem művészi, életrajzi, történeti, oktató vagy hasonló céllal), akkor egyben a keresztet is odarajzolhatja a vállára, netán az átszegezett teste mögé. Ez egészen természetes eljárása az embernek bevett kulturális tevékenysége során, és amíg a kép nem lesz tisztelet tárgya, addig nem is hibáztatható.

 

Ami pedig az általad mondottakat illeti, néha bizony emberi tényezőket is felhasznál az Isten, hogy minket tanítson és megáldjon. Mert pl. ő Mózes előtt soha nem parancsolta meg az embereknek, hogy így vagy úgy mutassanak be áldozatot, és mégis, mikor Ábrahámmal szövetséget kötött, éppen úgy ment át a félbevágott állattetemek között (1Móz 15,17), ahogy az általában szokás volt az emberek egymás közti szövetségkötésekor. Ugyanígy Isten maga használta egy korabeli kivégzőeszköz, egy átkozottnak számító gerenda nevét mély szellemi tartalom kifejezésére, holott maga ezt a kivégzési módot sehol nem rendelte el, s főleg nem áldásos jelleggel. Ha ezt az isteni eljárást te "kitalációkhoz" való "igazodásként" kívánod szerepeltetni, azon legalábbis a konkrét kérdésbe való beereszkedés szándékának hiánya érződik részedről, és úgy tűnik, ezért intézel ellene támadást efféle elsöprő általánossággal, nem pedig konkrétan.

 

Nagyon régen kimondtam már, hogy a keresztet mint szimbólumot nem tartom a kereszténység mint vallás (hit) szükséges elemének, hanem csupán kulturális járulékának. Nem megyek bele abba a nekem szegezett dilemmádba, hogy "világi gondolkodás szerint, vagy hívő szemmel vizsgáljuk-e a kérdést", mert értelmezésem szerint nem itt húzódik a határ a kereszt mint szimbólum kérdésében, hanem ott, hogy a kereszténység lényegébe vágónak vagy járulékos elemeihez tartozónak tekintjük-e a keresztet mint szimbólumot. Úgy tűnik, te azért hadakozol ellene akkora hévvel, felemlegetve párhuzamként még a démonok képmásainak a templomokra való kirakását is, mert úgy véled, hogy a kereszt mint szimbólum nem tartozhat járulékként (társadalmi függelékként) a kereszténységhez, csak (vallásos értelemben) a varázsláshoz, a pogánysághoz és a démonokhoz. No, ez a tertulliánuszi ízű görcsös társítás az, amit tagadok, mégpedig azon az alapon, hogy a kereszténység mint történetileg megvalósult alakulat még bizonyos, bibliailag nem igazolható elemeiben is hordozhat épületes (társadalmilag hasznos, és ezáltal Krisztust dicsőítő) tartalmat, feltéve persze, hogy ezeket nem kívánják a vallás lényegéhez sorolni és a hívek lelkiismeretén bevasalni. Számos efféle példa van az egyháztörténelemben, pl. a böjtnapok, a szerzetesség vagy a keresztényhez méltó foglalkozások eszközeinek szertartásos megáldása. És az a meggyőződésem, hogy ugyan a kereszténységnek nem tartozik a lényegéhez a társadalmi hasznossága, de nem is válik szégyenére, ha vallási küldetésének végzése közben, a társadalmat a szorosan vett vallási megnyilvánulásokon kívül is áthatva munkálkodik. És ha erre nem a felvetéshez mérten reagálsz (azaz nem azt a történeti tényt minősíted bírálólag, hogy a kereszténység társadalmi szerepet is vállalt), akkor bizony a vitapont önkényes megváltoztatása az, ha a "hívő szemmel" való "vizsgálat" örvivel e társadalmi vetületet nem keríted sorra. Rosszabb esetben pedig szofisztikált manicheizmus, mert ekkor általánosságban mondod lehetetlennek azt, hogy a kereszténység kulturálisan is kifejthessen pozitív hatást a társadalomra. Bízom benne, hogy nem így van.

 

"ez most a keresztről szóló topik, és attól, h egy ellenvetés más dolgokkal szemben is felhozható, még nagyon is igaz marad a beszélgetésünk tárgyát illetően, nem teszi semmissé a kifogásomat az a tény, h vannak pl. hamis hitvallások is." - Az ám, de az általam említett példákkal mindenképpen szembe kell nézned, akár e topikban, akár valamely másikban. Ha tehát a keresztállítást egyetemben támadod azzal, hogy gyakorta nincs mögötte valós hit, akkor ugyanilyen logikával egyetemben kellene támadnod az Uram szó használatát, az alamizsnaadást vagy más hasonlókat is, mivel gyakorta azok mögött sincs valós hit.

 

"Amúgy én csak a te gondolatodra reagáltam, miszerint ha látok egy keresztet, akkor az azt állító személy moráljának ismerete nélkül is megállapíthatom hovatartozását." - Én ugyan ezzel kapcsolatban nem a hovatartozást, hanem az őt vezető indulatot mondtam azonnal láthatónak, de itt jól értelmezed, mert csakugyan így értettem. Viszont a folytatásban már elrugaszkodsz ettől a szemponttól, és megmásítod a vitapontot: "erősen becsapós kizárólag egy - akár képmutatásból - elhelyezett jelkép alapján következtetést levonni egy ember hitbeli állapotáról". Holott én nem mondtam, hogy ez az indulat vajon őszinte vagy megjátszott volt. Mivel pedig a kereszt általában valamely közösség hitét akarta kifejezni, a személyes hit megéltsége mint a keresztet mit tárgyat megítélő szempont e tekintetben háttérbe szorul. Hiszen ekkor bármely tárgy hasznosságát abból kellene megítélnünk, hogy aki készítette, mennyire állt a helyzet magaslatán hitben vagy erkölcsben. Nem: egy parázna vagy hitetlen keresztállítónak is csak saját magának lesz baja a hazug tanúsága miatt, de a kereszt, amit állított, ettől nem szennyeződik be. Az ugyanis szimbólum, nem pedig személyes érdemrend.

 

Amit a templomok és a zsinagógák közti különbségtételed megerősítése végett most felhozol (hogy ti. az előbbiek esetében "az eredeti funkció mindenkor kizárólag az istentiszteleti összegyülekezés volt"), azzal valójában elenyészteted saját korábbi kifogásodat, amely a templomok mai üres kongását emlegette szörnyülködve. Mert ha a templomokat ellehetetleníti az a körülmény, hogy manapság sok helyen tényleg konganak, akkor a zsinagógákat hasonlóképpen, tekintet nélkül arra, hogy eredetileg milyen célra épültek. Vagy tán a kongás szégyene alól felmentés ad, ha eredetileg világi célra is szánták?

 

Egyébként messzemenően hamis, amit most kizárólagosként állítasz, mert a templom hazánkban sem csupán a vallásgyakorlás céljára épült, hanem a nép oktatását és erkölcsre nevelését is szolgálta. Az akkori időkhöz és viszonyokhoz mérten ezek olyan funkciók voltak, amelyek a missziónak ma jellegzetesen világi oldalához tartoznak.

 

"nem erőltetem mindenáron a szabadban való istentiszteletet" - Akkor az otthonosság kívánalma elleni állásfoglalásod nyilván a rögzített épület elleni támadásra fog szorítkozni. De ez ugyanígy eltalálja a zsinagógákat is. (Ahogy az apostolok prédikáltak zsinagógán kívül is, úgy a középkori papok sem csak a templomban beszéltk az Istenről.)

 

"feltétlenül szükséges-e egy kizárólag heti egy alkalmas gyülekezésre szánt, hatalmas épületet felépíteni, fenntartani" - Eredetileg sem kizárólag vallási célra szánták, és ma sem csak heti egy összejövetelre használják (és ezt már mondtam egyszer). Nézd meg egy rendesen működő templom hirdetőtábláját. - Különben a tapasztalat azt mutatja, hogy a bérlemény többe szokott kerülni, mint ha ugyanaz az épület örökre a közösségé.

 

"amire aztán a másoktól való megkülönböztetés céljából jó nagy faragott képeket lehet kirakni, amiket az állítólagosan tisztelt Isten sosem rendelt" - Lám, így fest, mikor előregyártott sablonokkal hozakodsz elő, nem törődve azzal, amit én (pl. a megkülönböztetés ügyében) állítottam. Még a végén megteszel engem a bálványimádás védelmezőjének. És mivel te is a topik mélyére merülésre biztattad ChonGhét, én is veszem magamnak a bátorságot, hogy ugyanezt ajánljam neked.

 

"Visszatértünk az eredeti kifogásomhoz: neked szükséged van arra, h egy kereszt alakú tárgyra tekints, gondolj, ahhoz, h felidéződjön benned a mi Urunk hatalmas áldozata?" - Nekem ugyan nem - de ha figyeltél, én nem saját érdekemben és nem is vallásos jelleggel mondtam védhetőnek a keresztet mint szimbólumot.

 

"Vagy úgy gondolod, h bárkinek erre szüksége lehet? Avagy helyes dolog arra rászoktatni egyeseket, h egy fizikai dolog látványa legyen a kiváltója náluk a Krisztusról való megemlékezésnek?" - Nos, nekem nem dolgom utólag "szükségesnek" vagy szükségtelennek minősíteni egy társadalmi és történelmi adottságot, sem pedig valamiféle "rászoktatást" bírálni abban, ami már szokássá vált. Hanem ha már megvalósult, megkeresem benne azt, ami méltó az Úrhoz. Való igaz, hogy a r.k. felekezet a tömeges babona és írástudatlanság korában tanító és olykor mágikus eszközként is használta a keresztet, de nem érzem szükségét, hogy a kereszt mindenféle használata mögött ezt a ferdeséget gyanítsam. Ellenkezőleg: a keresztnek (ha már elterjedt szimbólumként) szerintem helye van a templom ormán vagy előtte egy jól látható helyen, hogy mutassa: ez keresztény gyülekezeti épület, nem más vallás szent helye. Aztán ha valaki éppen erről a kő- vagy vaskeresztről veszi az indítást arra, hogy a megváltásra gondoljon, mi vagyok én, hogy ebben is hibát keressek és mögötte démonokat vizionáljak? Az illető valószínűleg nem imádja a keresztet, még csak nem is "tiszteli," hanem arra használja, amire szánták: hagyja, hogy sok gondolata közepette némiképp megragadja a figyelmét. Amiképp helyes dolog a verebekről Istenre gondolnunk, amelyek nem eshetnek a földre az ő tudta nélkül, vagy a fügefáról, amely zsendülésével jelzi, hogy közel a nyár, úgy egy keresztről (amely a mi kultúrkörünkben már szinte a tájhoz tartozik) is méltó dolog a megváltásra gondolnunk.

 

"Tehát természetes, h az Úrvacsorán csak a kereszthalálra emlékezünk, de maga ez az ünnep sem létezne, ha nem volna összekötve mindez a feltámadással." - Akkor helyben vagyunk, és e szálon is elenyészett az eredeti kifogásod. Mert ha az úrvacsorában nem kell jelen lennie a feltámadás kifejezett említésének, hogy össze legyen kötve a feltámadással, akkor miért kárhoztatod a keresztet mind szimbólumot ugyanennek az explicit összeköttetésnek a hiánya miatt (is)?

 

"A kereszt ilyenformán teljesen fölösleges dolog, mivel a halál hangsúlyozására már meg van adva egy ünnep és a hozzá tartozó jelképek (kenyér, bor), ennél több, más, új szimbólumra nincs szükség." - No bizony ennek a következtetésednek az érvényesítéséhez le kell szűkítened a "hangsúlyozás" érvényének körét, azaz a gyülekezeti istentiszteletek időszakaira kell korlátoznod. A kereszt ezzel szemben éjjel-nappal ott áll a helyén, és ha van felirata, azt is állandóan mondogatja. Persze nem valami változatos prédikáció ez, de nem is képzelte senki embernek a keresztet, csak afféle emlékoszlopnak - amire különben az ősatyák idejéből van is példa.

 

"Pláne fölösleges, hiábavaló és a képmutatás és közönségessé silányulás veszélyét is magában hordozó gyakorlat egy ember választotta forma állandó mutogatása és tisztelete." - Ezt a formát, mint mondtam, maga Isten választotta ki, hogy a megváltást rajta véghezvigye. Hogy miért nem pl. megkövezésről gondoskodott, azt csak találgatni tudjuk, és szerintem nem járunk messze a valóságtól, ha a fán függő holttestre kimondott ószövetségi átok körül tapogatózunk. Ha ez tényleg így van, akkor máris mély pedagógiai jelentősége van a kereszt formájának, és némiképp menthető azoknak az igyekezete, akik ezt a pedagógiai jelentőséget fába vagy kőbe akarták foglalni, hogy akkor is hirdesse az egyház által hűségesen őrzött igazságot, mikor ők nincsenek jelen, vagy már meghaltak. Ehhez nem szükséges az emberalak ábrázolásával vagy "tiszteletével" egyetértenem.