Ja, most olvasgatom a topikot, bocs az előbbi gyors kérdésemért. Láttam, kezdetben az ortodox honlapot idézted. ott szeintem kellőképpen körül van járva a téma, az egész cikket érdemes végigolvasni. De egyébként röviden a lényeg: Maga Isten választotta a keresztet, és mint minden más szimbólum, amit választ, tökéletes, és mi nem tudnánk jobbakat választani. A kereszt alakban benne van mindenek találkozása, ahogy Isten és ember, az ég és föld találkozik Krisztusban, aki az Élet, és a kereszt ilyen értelemben az Élet Fájának szimbóluma is (hiszen életét adta rajta azért, hogy sokaknak örök élete legyen), és az istenember az ég és föld között szeretetre kitárt karokkal hal meg. A más vallások elképzelései annyiban játszanak itt szerepet, hoyg nekik is volt egyfajta világképük, amelynek megkoronázása ilyen értelemben és szimbolikával szintén Krisztus.

A keresztvetés: nálunk ortodoxoknál ez egyfajta hitvallás. Három ujjunkat összetesszük, jelképezve azt, ami keresztény hitünk középpontja: az Atya, Fiú és Szentlélek egységét, valamint különálló maradék 2 ujjunk jelképezi, hogy Krisztus egyszerre volt tökéletes Isten és ember. Azzal, hogy a kereszt jelét magunkra vetjük és közben a Szentháromság személyeiről emlékezünk meg, megvalljuk, hoyg miben hiszünk, valamint mi a feladatunk: ahogy Krisztsus mondta, aki Őt akarha követni, az tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövesse őt. A keresztvetéssel emlékeztetjük is magunkat arra, hoyg keresztet kell magunkra venni, azonosulnunk kell Krisztussal és magunkra venni, hordozni Istent. Ez a kereszténység célja, alapja, lényege, útja. Egy egyszerű mozdulatba van belesűrítve mindez.

Ennek jobb megértéséhez pedig hadd említsem meg az általam kreált "integrált cselekvés" fogalmát, mely szerint azok az emebr esetében a valódi cselekvések, amelyben teljes integritása össhangban cselekszik, vagyis amit a teste csinál, azt csinálja a lelke is. Ha csak testileg felszínesen veti magára a keresztet (vagy végez bármilyen szertartást), miközben a lelke nem követi abban, amit ez a cselekvés kifejez, az egy nagy nulla, hatástalan vacak. Ha viszont csak lélekben gondol valamire, de ebből kihagyja a testét, megint nem a teljes emebr cselekszik, ugyanúgy egy meghasonlott, töredékes, hatástalan, vagyis nem EMBERI cselekvés lesz az. Ezért fontos, hogy a TELJES emebr tetileg és lelkileg teljes harmóniában kifejezze azt, amiben hisz. Ettől lesz emberi a vallás, mert nem is állatok és nem is angyalok vagyunk, hanem a kettő együtt. :)