"Nem mondtam, h "idegesít, zavar" a kereszt jelképe. Azt mondtam, h hamisnak tartom a Krisztussal kapcsolatban a használatát, és ezért ugyanígy hamisnak tartok minden olyan szándékot is, ami mégis ezzel a szimbólummal próbál engem manipulálni. Akkor "idegesítene", ha nem volnék biztos a dolgomban, és kételkedve utasítanám el. Azonban én biztosan tudom, h ez nem Istentől való dolog, így egyszerűen távol tartom magam tőle."

Az jó, hogy nem zavar. De mi az, hogy Krisztussal kapcsolatos használat? És hogyan lehet egy szimbólummal manipulálni. Komolyan nem értem.

Ha nem vagy vega, és eszel ilyet, a hamburger például az Istentől való dolog a kereszt meg nem? Ez is egy rejtély számomra, hogyan lehet a dolgokat így kategorizálni.

"Azonban részemről egyáltalán nem vágyom sem egy feszület, sem egy Siva-szobor, sem semmi más, bármilyen vallás által preferált jelkép jelenlétére az otthonomban, a holmijaim között. Egyszerűen nincs ezekkel semmilyen közösségem, és nem is szeretném, h kívülről úgy tűnjön, jelentenek nekem bármit is az ilyen tárgyak."

Mondok én Neked egy dolgot, amiről Jézus azt mondta, hogy hamis. Sőt, hogy hamis Mammon. Pénzet se tartasz magadnál? A bankszámlapénz is hamis Mammon, vigyázzál. Szerintem ezek a nagyon kategorikus szembenállások - tárgyakkal - nem épp a "szellemi" hitélet témájába tartoznak. Ebben a világban élünk, az a dolgunk, hogy szeressünk. Az embereket nem lehet úgy szeretni, hogy állandóan korlátok elé állítjuk őket, és megrendszabályozzuk, hogy miket tarthatnak, miket meg nem a lakásukban és a nyakukban.

Van egy ember például, aki nagy kereszttel a nyakában mászkál. Ösztönösen hisz Istenben, de a vallások még nem környékezték meg. Szereted te ezt az ember azzal, ha a fenti mondataidat elmondod neki? Azaz közlöd, hogy számodra a kereszt negatív, és undorító a nincs közösségem vele ezt is jelenti-, semmi közöd hozzá. Én azt gondolom, hogy csak megütközést keltesz, és egy ilyen megnyilatkozásra minden normális (értem ezalatt átlag) egyedből óhatatlanul a "szektás" felkiáltás tör elő, és a szektássággal a normális átlagemberek nem akarnak "közösséget vállalni". Az átlagember nem tart "szektásokat" az otthonában. És ezt fontosabbnak érzi, minthogy kereszteket, Buddha és Siva szobrokat hajigáljon kifele. Mondhatod, hogy Jézus nem az átlagemberért jött, hanem csak a kiválasztottakért. Ez igaz, de Jézus nem is beszélt még a bálványokról sem, nemhogy a divat és berendezési tárgyakról, amikor a megfáradtakat hívta. Az már páli intelem, hogy a "meg ne fogd, meg se kóstold, hozzá ne érj" nem épp kívánatos, érett keresztényi mentalitás. Márpedig a "nincs közösségem" az ilyesmi.