Szerintem csak nyelvtanilag tartható az "Emberfia mint jel" értelmezés, és még úgy sem a legtermészetesebben hangzik. De logikailag nagyon nehezen elfogadható. A jel ugyanis jel volta folytán nem azonos azzal, amit jelöl, tehát Jézus nem lehet saját maga jele.

 

"Hogy volna-e más jel, mint a kereszt, ez akkor lenne jogos kérdés, HA a kereszt valóban az Emberfia jelképe lenne. De nem az." - Ezzel csak megelőlegezed magadnak a bizonyítandót, azaz vállalod azt a következményt, hogy az Úr volna a jele saját magának.

 

""Kulturális utalás" pedig minek szükséges? A kívülállók felé való mutogatás céljából, h erről felismerjék a hívőket?" - Nem csupán ez lehet az egyetlen szerepe egy kulturális jelnek, hanem pl. az, hogy egymás meggyőződését megismerjék olyan környezetben, ahol ez beszéd útján nem történhet meg (pl. a temetőkben). Ugyanilyen célt tölt be a pálmalevél, a kehely vagy a bárány (szintén temetőkben). Nehéz egy élet tanúságát a síron túlról egyetlen kőre rávésni, és ugyan e szimbólumok idővel meglehetősen sablonosak lettek, és olykor hazug tanúságot is tettek - mégis hívő ember esetében valóban kifejezik, amire szánták őket, vagyis a jelen nem lévő ember életét átszövő meggyőződést.

 

"Nem arról ismernek meg bennünket, h egymás szeretjük, ahogy a Krisztus szeretett?" - Meglehetősen türelmetlenül szűkíted le a kulturális jel szerepét arra, hogy emberek kereszténységét (hosszú távon) miről lehet megismerni. Nos, a keresztnek mint jelnek (pl. az útfélen) megvan az az előnyös tulajdonsága, hogy nem kell az felállítójának az erkölcseit megismerni ahhoz, hogy lássuk, milyen indulatból állította. És ugyan régebben tényleg tiszteletet kellett adni a feszületnek, ma már semmi efféle nem járja, sőt egyre gyakoribb a korpusz nélküli változat. Ezeket még a római katolikusok sem fogják leborulással "tisztelni."

 

"Haszontalan épületek beazonosítása végett, h vasárnap nehogy véletlen rossz "templomba" menjenek a népek? Vagy milyen okból?" - Ugyan már, a templom nem haszontalan dolog: az apostolok is használták összegyülekezésre, ahogyan persze más helyiségeket is. Itt legalábbis nem esik az eső az ember fejére, meg persze otthonosabb is, mint valami művelődési ház. Jól mondta valamelyik mai költőnk: "Csak nektek ajánlgatják templomul / Az út szélét s az égbolt sátorát / Ne hagyjátok a templomot / A templomot s az iskolát!" Ami meg a templomnak messziről való felismerését illeti, az fölöttébb hasznos lehet egy városban bolyongó idegen számára.

 

Idézeteid nem igazolják azt, amit állítottál, vagyis hogy "az áldozat emlegetése önmagában fals üzenetet hordoz, nem lenne szabad ezt elválasztani a rákövetkező eseményektől". Mert nagyon sok olyan hely van a Bibliában, ahol csak az áldozatot említi a szerző a feltámadás nélkül, és erre épít tanítást. Ilyen pl. a Zsid 2,14-18:

 

"Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának. Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek."

 

"a feltámadás nélküli kereszthalál valójában pont vereségnek hangzik" - Mármint a világ számára:

 

1Kor 1,18.23-24

"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. [...] Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét."

 

"éppen a lényeg, a bűnök megbocsájtása és ennek bizonyítékául az új élet ígérete hiányzik akkor a tanításból" - Éppen ellenkezőleg: nagyon is benne van: "Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára" (Mt 26,28). Ráadásul az úrvacsora deklaráltan Jézus halálát hirdeti (1Kor 11,26).

 

"íly módon az a veszély fenyeget, h "csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban", és tudjuk, h ez semmit sem ér" - Éppen ellenkezőleg, akkor állna ez fenn, ha tagadnók a feltámadást.

 

"Továbbá Jézus áldozata is éppen az által lett számunkra is észlelhetően elfogadott Isten előtt, h az Atya feltámasztotta őt a halálból" - Amiből persze nem következik, hogy a feltámadás során történt volna meg a bűneink bocsánata. Az Atya azért támasztotta fel a Fiút, mert ő már a kereszten legyőzte az ördögöt. (Ld. fentebb a Zsid 2-ből idézett szakaszt.)

 

"nem tudom elképzelni, h valakinek úgy szóljak, beszéljek az Isten dolgairól, a hitem igazságairól, h kihagyom a feltámadás tényét, és csak a Felkent megfeszítését említem meg, mint a bűneimért való áldozatot" - Minden hitigazságnak megvan a maga helye, és helyénvaló előhozatala attól függ, hogy éppen miről van szó. Ha pl. a halál legyőzése a téma, akkor a feltámadást kell hangsúlyozni. Ha viszont a bűnbocsánat, akkor a keresztáldozatot.