Csakugyan nem feltétlenül van szükség akármilyen szimbólumra az emlékezéshez, és főleg nem tisztelettel illetett szimbólumra. De ha már a kereszt mint létező szimbólum (grafikus jel) kerül elő, hadd utaljon számunkra inkább Jézusra, mint az általad linkelt pogány tartalmakra.

A Máté-féle kis apokalipszis (24-25. rész) olvasásakor legalábbis felmerül az a magyarázati lehetőség, hogy maga Jézus is e jelről mondta magát felismerhetőnek:

"... a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel." (24,29-30)

A görögben "fanészetai to szémeion tú hüiu tú anthrópu" stb. található, ami elvben jelenthetné azt is: "feltűnik az Emberfia mint jel" - de ennek a folytatás ellentmond, mely külön említi, hogy meglátják az Emberfiát az ég felhőin eljönni. Kérdés mármost, hogy van-e más jele az Emberfiának, ami fel tud tűnni az égen, mint a kereszt.

Ismétlem: szerintem a kereszt mint szimbólum nem a napi vallásos használatban, hanem inkább kulturálisan mondható Jézushoz tartozónak. Valahogy úgy, ahogy a rézkígyó az ő előképe volt, de mihelyst vallásos tiszteletben részesítették, el kellett pusztítani. Így valójában nem érdemes a tiszteletre a kereszt (hát még a feszület), de kulturális utalásnak hadd legyen megengedhető. E tekintetben nem jönnek szóba tiltó hatállyal a pogány keresztek.

Az viszont, hogy a keresztáldozatot nem szabad elválasztani a feltámadástól, nem értelmezhető úgy, hogy egyensúlyra kellene törekedni köztük, mintegy adagolva egyiket a másikhoz. Szerintem a keresztet (Jézus halálát) szabad önmagában is hirdetni, mert Pál sem szégyellte kizárólag ezt hirdetni a korinthusiaknak, mikor először közöttük járt. Erről sokat lehetne írni, de most nincs időm.