Nekem a Krisztus szenvedésére való emlékezéshez nincs szükségem semmilyen segédeszközre, az ő áldozata számomra alapvető igazság és nincs olyan nap, h ne adnék ezért hálát a Mindenható Istennek. Azonban nem veszem jó néven, ha ilyesmivel jönnek mások, lobogtatva előttem valami faragványt, (ami lehet, h hasonlít Jézus kivégzésének eszközére, de valószínűbb, h nem), és felszólítanak, h mostpedig szíveskedjek megemlékezni a kereszthalálról. És továbbra is állítom, h az áldozat emlegetése önmagában fals üzenetet hordoz, nem lenne szabad ezt elválasztani a rákövetkező eseményektől, attól a csodálatos örömhírtől, h mi, emberek, izraeliták és pogányok egyaránt, részesei lehetünk Isten országának, és h ugyanolyan feltámadást készít számunkra az Atya, mint a Felkentté volt.

A kivégzési eszköz formája pedig alapot adott arra, h azt azonosítsák a már meglevő, misztikus, mágikus vallásos jelképek közül egy olyannal, amelynek jelentése - mint már többször idéztem - a lehető legtávolabb áll a valódi keresztény tanításoktól. Ezért számomra, akármennyire is hasonló alakú tárgyon szenvedett a mi Urunk, egyáltalán nem szent, hanem idegen, tisztátalan és istentelen a kereszt szimbóluma.

És bizony léteznek olyan emberek, "akik magukat hívőknek mondják", sőt, valószínűleg őszintén annak is gondolják, mégsem az Isten parancsolatai szerint járnak, nem az Ő akaratát keresik, nem ismerik a Szellem erejét - mindez a cselekedetekből, beszédből, gondolkodásmódból felismerhető - hanem valójában még a keresésnél tartanak, illetve tartanának, ha nem altatnák el őket egyes "magukat pásztoroknak mondó" alakok, akik folyamatos gyermekségben, sőt, megtéretlen állapotban tartják a hallgatóikat. Aki kopogtat, zörget, dörömböl, kitartóan keres, annak megnyittatik. Aki nem keres, hanem úgy véli, már célba ért, az nem kap semmi újat.