Bocsánat, most tényleg nagyon messziről pofázok bele, nem követtem ezt a kiabálós fonalat nagyon, de el kell mondanom, hogy nekem kifejezetten jó volt kiabálni, nem a kitolásnál, azt hiszem ott adtam ki legkevésbé hangokat, de a fájások ahogy jöttek valami számomra teljesen ismeretlen mély hangon bömböltem, aztán volt olyan is, hogy mint egy paripa fújtattam, és utólag is azt mondom, meg akkor is úgy éreztem, hogy nagyon de nagyon segítenek nekem ezek a belőlem előtörő hangok, Szóval én azt gondolom, hogy viselkedtem is, mert nem hátradőltem, hogy akkor most tessék kiszedni a gyereket, hanem nagyonis megdolgoztam érte. És használtam minden olyan eszközt, a hangomat is, ami ebben segíteni tudott. Ja igen, és azt is mondtam, hogy én ezt már nem bírom ki, ennek legyen már vége, de talán éppen akkor dolgoztam leginkább azon, hogy legyen vége, azaz nyomtam, mint az állat :)))