Kedves ChonGhe!

A három kája minden tudattal létező lény sajátja. Legyen az egy ember, egy kutya, vagy egy bolha:) A különbség az, hogy a megvilágosodott lény mind a három természetének teljesen tudatában van, ez valóban megjelenik számára, míg egy egyszerű szamszárikus lény számára ez nem nyilvánul meg a tapasztalásban. A dharmakája mint olyan, amia  végső valóság, az egyéni is és közös is egyszerre. A szambhógakája és a nirmánakája egyéni.

A buddhizmusban a panteizmus olyanféleképpen jelenik meg, hogy a különböző megvilágosodott lények mint olyanok nem mások mint a végső valóság megnyilvánulásai, maguk a végső valóság, így az ő tiszteletük egyenlő a végső valóság tiszteletével. A különböző mesterek és megvilágosodott istenségek azon túl, hogy dharmakája szinten magát az abszolutumot testesítik meg, szabhógakája szinten egy-egy megnyilvánulását testesítik meg. Így van olyan buddhista istenség, aki az együttérzés megtestesítője, van olyan, amelyik mint a "démonok legyőzője" jeleskedik, van amelyik a tökéletes intellektus megjelenítése stb. De ezek nem mások, mint a végső természet, a dharmakája megnyilvánulásai. Kitadimantáról még nem olvastam, utánna fogok keresni google-ban, hátha van róla valami érdemleges:))

A különböző buddhák jelen vannak dharmakájában, és szambhógakájában. Ez a kettő a hétköznapi ember számára nem látható. Időnként megjelennek nirmánakájában is, ami számunkra is látható, viszont ez nem mindennapi:)

Minden mester, istenség nem más mint a dharmakája megjelenése, annak a kisugárzása. Viszont erre a végső abszolutumra azt is mondhatom, hogy közös, hisz ez mindennek a gyökere, ebből csak egy van, de egyéni is, mert ha egy lény megtapasztalja, teljes mértékben ezzé válik, ő lesz ez, integrálja magát ezzel. Ezáltal nem beleolvad valamibe, ami nem ő, hanem felsimeri ki ő igazából.