localhost, teljesen igazad van abban, hogy a "Solaris-kultúrkör PR tevékenysége" csapnivaló!!! Ebben nagyon is egyet értek. Fene se érti, hogy miért is folytatják ezt a gyakorlatot. Két nagy álmom, hogy egy Deep Purple és egy Solaris koncert Debrecent is elérje. A vicc az, hogy a Deep Purple 2003-ban el is jött ide hozzánk a cívis városba... tudtok arról valamit, hogy a Solaris volt-e valaha Db-ben?

Egy kicsit szeretnék mesélni arról, hogy én hogy ismertem meg a Solarist... Hát az úgy volt, hogy a gimis évek elején nagyon sok mindennel próbáltuk pallérozni ifjonti, forradalminak gondolt elménket, ilyen irányú igényeinket általában a suli falain kívül véltük leginkább alkalmasnak tágítani, ápolgatni :))) Az egyik akkori cimbim nagyon jó zenei ízlésű neveltetést kapott, az apja a 60-as 70-es években élt... Deep Purple, Black Sabbath, Jimi Hendrix, King Crimson, ELP, Jarre, The Doors, Pink Floyd, Hobo, Mini, Meola, Lucia, McLaughlin... na tk. ez a srác vezetett be engem ebbe a műfajba, van itt nálunk egy zenei könyvtár, aminek már az atmoszférája is túlvilági... egy régi, századfordulós polgári épület 1. emeletén található, amikor beléptünk az ajtón, a tér és idő megszűnt, mármint az aktuális... a világ zajától távol ott csend és (zenei)történelem itatja át a falakat... hihetetlen jó gyűjteményük van klasszikusokból és a könnyűzene klasszikusaiból... Nagyon sokat jártunk ide, suli után (vagy helyett...), és az volt a jó, hogy volt egy olyan katalógusuk, ami a zenék cover-boritói alapján rendeződött... oriási élmény volt, mert miután ráéreztem erre a zenei világra, már magam is jártam oda akkor, amikor el akartam vonulni a világtól és elmélkedni, ilyenek... gyakorlatilag ott vészeltem át a serdülőkort. Na szóval visszatérve én mindig ez alapján a katalógus alapján tájékozódtam, és mindig a boritók alapján választottam ki, hogy mit hallgatok újként, ha el tudtam szakadni a Purple-től vagy Jarretól... Egyszer csak felfigyeltem a Próféciák könyvére, emlékszem, hogy már a borító teljesen a hatalmába kerített, mágikus élmény volt. Ami ezután történt, azt nem tudom kifejezni, betették nekem, én felvonultam a fülhallgatókhoz a kedvenc helyemre (a zenehallgatós rész emeleten van, külön elszigetelt fakkokban lehet élvezni a zenét), és egyszerűen nem tértem magamhoz, annyira nagy hatással volt rám az, amit hallottam, hogy megfeledkeztem mindenről, Purple, Jarre, tér, idő, formák, színek hirtelen elmosódtak, és agyam kilépett minden másból, mert a Solaris univerzuma beszívott, és az agyam minden receptora csak erre figyelt, minden más mellékesnek tűnt, sőt nem-létezőnek... nagyon nehéz leírni, de ilyeneket éreztem, majdnem szétrobbantam, annyira intenzíven ért az a leírhatatlan művészet, ami a fülhalgatóból jött. egyszerre akartam sírni és nevetni, tele voltam energiával, bizseregtem, és éreztem, hogy meg kell osztanom valakivel, mert ha magamban tartom, felrobbanok... hát legközelebb mondtam is cimbimnek, de megdöbbenésemre nem sok érdeklődést mutatott, azt hiszem soha nem is hallgatta meg, azt hisztem nem hitte el, hogy tényleg jelentős dologról van szó... nem hibáztatom, ő King Crimsonnal, The Who-val, Cream-mel és társaival volt hasonlóképp, mellettük más már nem fért el neki...

Azóta Solaris rajongásom magányos volt, mert akkor azt tapasztaltam, hogy méltatlan, ha valakit arról kell győzködnöm, hogy ugyan, hallgasson már bele egy kicsit a Solarisba... nekem nem tesz vele szivességet, fogalma sincs, mitől fosztja meg magát... úgyhogy rájöttem ennek a helyzetnek a szépségére is, tudtam, hogy a Solaris az csak az enyém... mármint közeli és távoli környezetemben...

Ezután jött a többi album, de a Próféciák nekem ezért a kezdeti meghatározó élmény miatt (is) azt hiszem továbbra is etalon marad.