Valóban:) A buddhizmusban is ez nagyon fontos. Az igazi segítés nem az, ha a lények között futkosunk megvalósítás hiányában, és próbálunk segíteni (milyen botor gondolat, hisz adott esetben magunkon sem tudunk), hanem az, hogy elvonulva, vagy lehetőség szerint önmagunkkal foglalkozva egyre jobban felemelve saját szellemünket jussunk egyre közelebb a megvalósításhoz. Ha egész életünkben egy cellában élünk is, de beteljesítjük a legtöbbet, amit egy ember elérhet, akkor ez ugyan úgy segítségére van minden lénynek, ha nem tudnak rólunk, mintha tudnának. A buddhizmusban ezt pont a karma törvényével magyarázzák. A lény ahogy "fényesedik" megvilágítja a környezetét, sőt az egész létezést is, attól függetlenül a lények látják e a fény forrását, vagy csak a fényt érzékelik:) Kevesebb lesz a szemüköna  hájog ezáltal:)

A vágy alapvetően a buddhizmusban is roppant fontos. van helyes és helytelen vágy. A befelé fordulásra és emelekdésre törekvő vágy, valamint a Buddhaság állapotának elérését célzó vágy helyes, tiszta vágy, míg az érzéki tárgyakkal kapcsolatos vágyak rossz útra térítő tisztátalan vágyak. A buddhizmus beszél a teljes vágytalanság, a tökéletes megelégedettség állapotáról is, ami a megszabadulás a szamszárából, de ez a tökéletes vágytalanság csak a megszabadulásra törekvő vágy által érhető el:)

Ezzel a hozzászólásoddal buddhistaként is tökéletesen egyet tudok érteni:)))