Noháá igen:)

A más lényekért való odaadás és feláldozódásról bizonys dolgokban nagyon máshogy vélekedik a buddhizmus és a kereszténység. A kettő itt azért sem közelíthető jó szerével, mert mind a kettő mögött más elvi háttérre épül ez az egész dolog. Mivel a buddhizmus eleve nem fogadja el Istent úgy, ahogy ezt a kereszténység aposztrofálja, nagyon mások is a válaszai e tekintetben.

Az egész különbségnek a fő oka az, hogy a buddhizmus szerint egy lény teljes mértékben a végső abszolutut testesíti meg ha felismeri ezt. Míg egy keresztény gyakorló mindig csak hozzá hasonlatos lehet, de Isten sosem lehet annak teljességében. Ez egy akkora különbség, ami aztán később mindenre ráhúzza a bélyegét. Ezért van nálunk, ha egy mester Buddha, akkor ő egy az abszolutummal, ő maga az abszolutum.

Nem tudjuk azt sem elfogadni, hogy az összes bűn eltörölhető egy áldozattal, ami a buddhizmusban nem más, mint a lények személyes karmája. Hisz ha egy másik lény feláldozza magát minden lényért, azzal segít nekik, (megnyitja az utat a valóság felé, ami eddig enm volt számukra megnyitva), viszont ezáltal automatikusan senki sem fog megvilágosodni, csak ha követi ezt. Ám itt áttételesen van hasonlóság a keresztény és a buddhista megközelítés között szerintem. Ami abban nyílvánul meg, ha egy lény eléri a megvilágosodást, mivel minden lény javára éri ezt el, megnyitja nekik ezt az utat, ami eddig nem volt jelen számukra. Nem csak az emberek, hanem az érző lények számára ebben a világrendszerben. Sakjamuni Buddha ezért kivételes személyiség a Buddhizmusban. Hisz kinyilatkoztatta azt az utat újra, ami előtte már rég nem volt kinyilatkoztatva, és ezáltal újra megnyitatta a kaput a lényeknek, hogy elérhessék a Buddhaságot. A kereszténység ezt a bűnök bocsánatával magyarázza véleményem szerint, és egyszeriként éli meg. De mivel a buddhizmus mindenben ciklikus tanítás, így ebben is, ezért ez nem egyszer történhet meg, hanem sokszor. Ott, ahol a megvilágosodott tanításai nincsenek jelen, ott a kapu, az ösvény nincsen megnyitva, és így esélyük sincsen a megvilágosodásra a buddhizmus szerint. Ez egy érdekes közös pont lehet, természetesen az értelmezés korlátaival együtt.

A buddhizmusban nincs egy olyan bűn, és nem is lehet, amit egy másik lény ró ránk, ezért meg ezért. Mindenért magunk avgyunk felelősek, a saját irányunkban. Ezért más embera  bűneinket mint tetteket nem is oldhatja fel. De a lehetőséget, az utat megadhatja nekünk, hogy tegyük ezt meg.