Én biztos nehezen éltem volna meg, ha a férjem akkor nincs mellettem. Enélkül nagyon kiszolgáltatottnak éreztem volna magam, így biztonságérzet megvolt, és segített elkerülni, hogy pánikoljak. Viszont vannak epizódok, amik kiestek nekem és egyáltalán nem is emlékszem rá, férjem mondta el utólag (én meg nem hittem el). Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem féltem a szüléstől előtte. Tudtam, hogy nagyon fájni fog, de csak túl akartam lenni rajta, fel sem merült bennem, hogy nem tudom megszülni természetes úton. De ekkora, mindent elöntő fájdalomra nem voltam felkészülve. Mintha a világ szakadt volna szét. No, aki ebben a helyzetben szinészkedni tud, annak én gratulálok.