Kedves Gyurica úr, meg kell mondanom, egyszerűen csak azért, mert nem tudom elhallgatni, hogy az előző okfejtésed Habermas kapcsán nagyszerű. Többször is elolvastam, nagyon sokat tanultam belőle. Elismerésem és köszönet érte, mert nagyon fontos és érdekes nézőpontból mutattál rá összefüggésekre, ami segít a független gondolkodásban, vagyis abban, hogy semmiféle tekintély vagy tekintélyre alapozott okfejtés előtt nem szabad automatikusan hasra esni.

 

Mivel semmiféle érdek vagy előny nem motivál ebben, elhiheted, hogy komolyan és őszintén mondom ezt.

 

----------------

 

A másik tétel: a "Menekülj innen..."

 

Az én válaszom erre: nem menekülni kell, hanem képesnek lenni megmaradni. Ez most nagyon nehéznek látszik, de voltak idők, amikor jóval keservesebb volt, és mégis sikerült. Aki most utál itt élni, és elmegy, az nem menekül, hanem csak jobb helyet keres magának. Ez érthető, elfogadható egyéni döntés. De aki marad, annak megmaradnia kell, nem csak itt maradnia.

 

Eszembe jutott szüleim elbeszélése az 1945/47-es újjáépítésekről. Amikor szinte esélye sem látszott nem csak annak (mint ma), hogy a devizahitelét valaki visszafizesse, hanem hogy egyáltalán átmehessen valaha is Pestről Budára. Mégis, nem menekült el innen akkor senki. Nem tudok arról, hogy a borzalmas nélkülözés, a dermesztő infláció és egyebek közepette is akár csak ezrek elmentek volna, tízezrek biztosan nem, pedig akkor még nem volt vasfüggöny és nem zárták le a határokat.

 

1945 az ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar nép, minden idióta hülyeségével együtt is, meg tud maradni. Most sem lehet másként. Az meneküljön tehát, aki ebben nem hisz.