Gördülő Kő válasz | 2011.02.05 16:06:58 © (21004)

"Rossz a világ itt: dacos Hunnia

Álmodva vívja a régi csatát.

Veri a Jövőt: balladát akar,

Balladát, balladát."

Ady: Menekülj, menekülj innen

 

Ennél pontosabban és tömörebben senki nem fogalmazta meg a (mindenkori) magyar állapotokat!

©

 

Világos, de hová menekülnél? És honnan? Honnan hová?

Habermas írta, „Frankfurt nem Saigon”, és ebben igaza volt. Bizonyíték rá (egyebek közt), hogy még Rudi Dutschke is simán, engedelmesen nyugdíjba vonult. Cohn-Bendit pedig ma a burzsoá liberalizmus egyik politikai szószólója, sőt maga Habermas is a kapitalizmus apologétájává silányult, Babarczy szerint „alapvetően Max Weber nyomán” (ez persze nem így van). És bizony, a made in Hungary „Saigoniak” is koherens takonygóccá nemesültek a férfit formáló történelmi évtizedek során, Harasztitól Demszkyn át egészen a punciszőr-borzoló Vámos Miklósig (ő par excellence „gerillának” tekintette magát annakidején). Cukrozott szalonforradalmárok. Helleréket, Almásiékat nem sorolom közéjük, ők még álgerillák sem lehettek (nemhogy „linken-fasiszták”), eleve egy szuperkonzervatív (sztálinista) államrezonba csöppentek bele, annak voltak szimpla propagátorai, s onnan váltak részint nyálverő-liberálisokká (Almási), részint veszett-szabadelvűekké („liberal-Faschist”), mint Heller például. Konkrétan pedig úgy, hogy Heller macsó férje jól pofán vágta Vajda Mihályt, miközben maga Heller Ágnes Schubert-dalokat énekelt (nem paródia, szó szerint így történt – Heller mesélte a tévében!!!).

 

Honnan hová? Budapestről Berlinbe? Frankfurtba? Mert, ha igaz a habermasi állítás („Frankfurt nem Saigon”), akkor igaz az is, hogy Budapest azonos Frankfurttal, Berlinnel (legalábbis a dolog lényegét tekintve).

Miért állítom ezt ilyen határozottan?

Azért, mert nemrég Heller Ágnesék ellen rendőrségi vizsgálat indult. Ez a pőre tény. Na most. Miként reagáltak erre (a tényre!!!) „Frankfurtban” (földrajzilag: München, Süddeutsche Zeitung)? Itt elolvashatod a szöveget.

 

Miért érdekes ez? Azért, mert a tiltakozást a Német Filozófiai Társaság (DGPhil) elnöke és Jürgen Habermas fogalmazta. Tiszta Budapest!

 

1) A tény: Heller ellen rendőrségi vizsgálat indult.

Hebarmas reakciója: „A hatalom által indított támadás öt projektvezetö ellen irányul, akiknél állítólag szabálytalanságok merültek fel az EU által nyújtott projekttámogatásokkal kapcsolatban. Ezzel szemben a meggyanúsított kollégák megerősítik, hogy semmiféle személyes hasznot nem húztak honoráriummentes munkájukból”.

Az én reakcióm a reakcióra: Habermas híve, szószólója a demokratikus jogállamnak. Babarczy szerint „alapvetően Max Weber nyomán”, míg szerintem Habermas már 1968 júniusában sem tartotta „fasiszta államgépezetnek” a nyugatnémet hatalmi berendezkedést, de ami a mostani tiltakozás vonatkozásában mindegy, ti. a lényeg az, hogy – akár Max Weber, akár nem – ha elfogadom a jogállami normákat, akkor elfogadom a jogállami procedúrát is, ergo nem a „gyanúsított kolléga” „megerősítése” nyomán alakítom ki ex cathedra álláspontomat. Másként fogalmazva: agyrém, amit ez a két tekintélyes filozófus ír a Süddeutsche Zeitungban. Mert mi van akkor, ha kiderül, hogy Hellerék (közülük valaki) – akarva-akaratlan – mégiscsak elkövettek valami szabálytalanságot? Az nem lesz szabálytalanság? Mert korábban a „meggyanúsított kollégák” már maguk is „megerősítették, hogy semmiféle személyes hasznot nem húztak honoráriummentes munkájukból”?

Kérdezem: filozófiailag mi van itt kimondva? Hogy Heller Ágnes eleve nem gyanúsítható? Vagy meggyanúsítható, viszont a döntő szót nem az ügyész, nem a bíró, hanem csakis maga a gyanúsított mondhatja ki?

Tehát a viszonylag elfogadható megfogalmazás ez lett volna: Helleréket meggyanúsították, kíváncsian várjuk az eljárás eredményét, s persze nem egyszerűen csak bízunk benne, hanem szent meggyőződésünk: egy tisztességes, tárgyilagos vizsgálat során tisztázódik: Hellerék vétlenek. Mi évtizedek óta ismerjük őket, számunkra elképzelhetetlen, hogy bármi hibát elkövettek volna, illetve kizárt, hogy kollégáink becsületességéhez a legcsekélyebb kétség férhetne.

Ez így is bornírt, mert bárki bármikor elkövethet hibát, szabálytalanságot (nincs az az erős koncentráló képesség, amely az embert tutira megóvná a tévedéstől), de így legalább nem volna abszolút agyrém.

 

2) Miért nem követhettek el szabálytalanságot Hellerék? Habermas szerint azért, mert Heller Ágnest „a Német Szövetségi Köztársaságban nemcsak a Lessing- és a Hannah Arendt-díjjal tüntettek ki, hanem tavaly Weimarban ünnepélyes keretek között a Goethe Intézet a Goethe-éremmel is megtisztelte”.

 

Megtisztelte. És? Vajdát is? Radnótit is megtisztelte? Az ő vétlenségüket, hibátlanságukat is garantálja Heller Lessing- és Hannah Arendt-díja, a Goethe Intézet Goethe-éremmel való megtiszteltetése?

Egyáltalán: akit egyszer a Goethe Intézet Goethe-éremmel tüntetett ki, soha nem követhet el üzleti-adminisztrációs szabálytalanságot? A könyvelője sem? Rá is érvényes a Lessing- és Hannah Arendt-díj filozófiai hatálya?

Valami egészen elképesztő marhaság-halom!

 

3) Miért nem követhettek el szabálytalanságot Hellerék? Habermas szerint azért, mert „Hellert és Vajdát már a kommunista uralom alatt is disszidensként üldözték. 1973-ban elvesztették professzúrájukat, és 1977-ben emigrálniuk kellett”.

 

És Radnótinak?

Ha Hellert és Vajdát „már a kommunista uralom alatt is disszidensként üldözték”, akkor a könyvelőjüket is üldözték?

Egyébként pedig mi az, hogy „a kommunista uralom alatt”?

Rákosi idején? A legkeményebb Kádári időszakban? Ti. 1977-ben már rég túl volt az ország a „kommunista időkön”. Az 1980-as „pénzügyi szabályzók” bevezetésével gyakorlatilag eldőlt: Magyarország a klasszikus kapitalizálódás útjára lépett, a „népgazdaság” de facto irányítója Fekete János lett; na most ugyanez jóval finomabban fogalmazva: a fasz se üldözte itt 1977-ben Heller Ágneséket. Mint ahogyan nem üldözték Rajkékat sem (nyilvános „butikjuk” volt a belvárosban, bárki betérhetett oda), nem üldözték Bauer Tamást, Liska Tibort, Bársony Andrást (Antal Lászlóról, Tardos Mártonról már nem is szólva), nem üldözték Andorka Rudolfot, Hankiss Elemért, Vitányi Ivánt, Antall Józsefet… nem üldöztek senkit, talán egy Kristály Gyula nevű nyugdíjas kivételével. Illetve két embert üldöztek még, ám őket nagyon, név szerint: Szűrös Mátyást és Pozsgay Imrét. Míg Heller Ágnesék a „kommunista hatalomban” (1944 és 1977 között, több mint 30 éven át) nem az üldözöttek, hanem az „üldözők” között voltak. Később aztán Hellerék döntöttek úgy (1977 táján), hogy jobb lesz talán nékik külföldön. És akkor ezt mi miért ne vehetnénk tudomásul? Mert Habermasnak gőze nincs arról, mi történt Magyarországon a „kommunista uralom alatt”? Csak fecseg összevissza.

 

4) Habermas szerint Heller morális és intellektuális integritását, szakmai tekintélyét az bizonyítja, hogy „már a kommunista uralom alatt is disszidensként üldözték”, illetve, hogy „a Német Szövetségi Köztársaságban nemcsak a Lessing- és a Hannah Arendt-díjjal tüntettek ki, hanem tavaly Weimarban ünnepélyes keretek között a Goethe Intézet a Goethe-éremmel is megtisztelte”.

 

Mit jelent ez? Azt jelenti értelemszerűen – persze abban az esetben, ha Habermas nem teljesen hülye –, hogy a legendás filozófus nem olvassa Heller Ágnest, láthatóan fogalma nincs arról, mely munkái alapozzák meg a magyar „filozófai zseni” szakmai presztízsét. Ugyanis, ha volna némi szakmai ismerete tiltakozásának tárgyában, mint filozófus (!!!), Hellernek a műveit említené meg elsősorban, vagyishogy Habermas így fogalmazna: Heller Ágnes ellen politikai koncepciós eljárás folyik, mint nagyvadat akarják elejteni, merthogy a nagyszerű filozófus megírta gondolatfordító művét… És akkor itt jön a nagy kérdés: melyiket? Mert példák volnának: Az ész trónfosztása (L. Gy.), A gondolat hatalma (H. I.), Írás az éthoszról (A. É.), Hétköznapok és filozófiák (P. Zs.), Az egydimenziós ember (H. M.), A kommunikatív cselekvés elmélete (J. H.), Gondolat és szabadság (M. L.), Az „ázsiai termelési mód” kérdéseihez (T. F.), hogy néhány „kortárs” filozófust említsek, természetesen igazságtalanul, ti. Liska, Kornai, Huszár, Ferge és mások művei is szellemi sorsfordító írásoknak minősülnek, hadd tegyem hozzá (az érdekesség kedvéért), Hankiss Elemér évre pontosan akkor írja, jelenteti meg az Érték és társadalmat, a Társadalmi csapdákat, majd a Diagnózisokat, amikor itt Radnótiékat kurvára üldözte a kommunista hatalom (magát Radnótit pl. az ávós Kardos üldözte a Magvető Kiadónál: körbe-körbe kergette az íróasztala körül).

És Heller mit írt?  

Nos, „csupán” erre a kérdésre nem válaszol Jürgen Habermas. Helyette Csintalan Sándor prókátorkodik a HírTV-ben: Heller „filozófiai zseni”.

 

Gördülő Kő válasz | 2011.02.05 16:06:58 © (21004)

Ady: Menekülj, menekülj innen

 

Ennél pontosabban és tömörebben senki nem fogalmazta meg a (mindenkori) magyar állapotokat!

©

 

Figyelj ide, ebből az országból – néhány olyan emberen kívül, aki félt az ötvenhat utáni megtorlástól – nem menekült el senki. Az igaz, hogy eleinte tömegesen disszidáltak, leginkább azok a Nagy Magyar Emberek (a Grosics Gyulák, Gyarmati Dezsők), akik úgy vélték, külföldön könnyebben boldogulhatnak. Majd amikor rájöttek, hogy nem, automatikusan jöttek rá arra is, hogy mekkora Nagyon Nagy Magyar Emberek ők valójában, és hazasomfordáltak szinte mind egy szálig. Később, a konszolidáció után, már disszidálni sem kellett, ti. Habermas ebben is téved: Hellerék nem voltak disszidensek, sőt még csak emigránsok sem voltak. El akartak menni, hát mehettek. Kopácsi Sándor is mehetett. Sőt még Nagy Imre is mehetett volna (ahová akar, még nyugatra is), amennyiben lemond a miniszterelnökségről.

Az ország legjobbjai pedig: maradtak, illetve (Puskás, Kocsis és Czibor kivételével) visszajöttek. Sőt a nyolcvanas évek elején Puskás is hazatért.

 

Te hová menekülnél? Frankfurtba? Ott a filozófusok ugyanolyan hülyék (ha nem hülyébbek), mint nálunk! Olvasd el a szövegüket! Izraelbe? Ott jobb lehet, de ott is csak akkor, ha elkötelezett zsidó vagy; azzal együtt, hogy Izraelben par excellence életveszélyben volnál.

Nincs a világnak olyan zuga, ahol egy meghatározott intellektuális és esztétikai nívó, érzékenység fölött, jól érezhetné magát az ember. Magyarország? Amerika? Németország? Izrael? Egyik sem rosszabb, de nem is jobb hely a másiknál. És nem csak azért, mert magyar vagy (jórészt azért is persze!), hanem döntően azért, mert ilyen a világ.

 

Frankfurti Iskola? Mire jó? Egy minden ízében ostoba „aggódás”, tiltakozás összebarkácsolására?

Akkor – szerintem – maradj inkább abban az országban, amelyben megmaradt Papp Lacitól kezdve Fekete Jánoson, Kornain, Rubik Ernőn, Szentágothain át Székely Mihályig, szinte mindenki.

Csak Heller „disszidált”. És? Melyik az a műve, amely valódi filozófussá teszi?

 

Gördülő Kő válasz | 2011.02.05 16:06:58 © (21004)

Ady: Menekülj, menekülj innen

©

 

Nem ismerlek, csak élek a kondicionalitással: amennyiben zsidó vagy, most valamelyest más a helyzeted. Azért más, mert Kádár idején nagyon, de nagyon tilos volt a zsidóknak még csak a buzerálása is. Ez igaz, na de éppen itt bukik meg az állításod a „mindenkori magyar állapotokra” vonatkozóan! És azért csak valamelyest más a helyzet, mert durva zsidóüldözés Magyarországon soha nem lesz. Ha lesz, akkor személyesen is felelősségre vonhatsz érte (amennyiben zsidó vagy)!

Az a paradox helyzet, hogy Izraelben nagyobb veszélyben vannak a zsidók, mint nálunk (vagy bárhol Európában). A magyarországi zsidók fizikai létének biztonságát (egyebek közt) Izrael (az izraeli atombomba) garantálja (Orbán tusnádfürdői kirohanása óta meggyőződésem, hogy morális gátak nincsenek, egyszerűen nem léteznek, Babarczy öngyűlölő bornírtsága „csak” bűzös habzás a szinte totális gátlástalanság kloáka-tortáján, vagyishogy kizárólag az erő létezik realitásként, az viszont létezik), míg – a történelem csele! – az izraeli zsidók fizikai integritását nem garantálja semmi. Kérdés: a lelki kohézióérzet ellensúlyozza-e az egzisztenciális bizonytalanságérzetet? Nyilván sokaknál igen, de az is biztos, hogy sokaknál nem.

 

Na most – akár zsidó vagy, akár nem, akár Adyból vezeted le az identitásodat, akár nem – alapkérdés: utálsz-e Magyarországon élni?

Ha igen, elhiszem, sőt bizonyos vonatkozásban meg is értem.

Két viszontválaszom van rá. Az egyiket már mondtam (a világ sehol sem különb Magyarországnál, esetleg egy-két Ungvári Tamás számára, de – látod – ők is mindegyre hazajönnek!), a másik pedig egy praktikus tanács: ne a hülye politikusokra, kvázi ideológusokra figyelj! Szarjad őket lefelé, éspedig igencsak magasról! Ne a barmokkal törődj, hanem inkább olvasd az én szövegeimet, tedd föl Sebő, Sebestyén, Cseh Tamás, az Ando Drom, Jordán Tamás… lemezeit, olvasd József Attilát (is), vidd el a fiadat (vagy a lányodat) táncházba, színházba, kirándulni a hegyre… és akkor itthon biztosan jobban érzed majd magad, mint bárhol a világon! (Az asszonyt is viheted a koncertre, ha már olyan nagyon menni akar, elfér a kocsiban, csak arra ügyelj, hogy útközben ne piszkálja el a rádiót, különösen, ha beállítottad rajta a hangerőt, a hangszínt és a programot. Nem tudom, a nőknek valahogy van egy különös tulajdonságuk: egyetlen másodperc alatt képesek tönkretenni mindent, amivel te az előző nap közel félórát kínlódtál!)

 

Gördülő Kő válasz | 2011.02.05 16:06:58 © (21004)

Ady: Menekülj, menekülj innen

©

 

Akár zsidó vagy, akár nem, jóérzésű ember lévén, menekülnél innen valahová, el, a nagybaszom világba (szerteszét, az Ady által meg nem határozott irányban), mert egyre gyakrabban hallod „kódoltan” (nadragulyavirág-nyelven) s már egyre nyíltabban is: „büdös zsidók”, „tetves cigányok”, „krumplizabáló tótok”, „szőröstalpú olájok”, „buzik”, „köcsögök” és így tovább, viszonylag hosszan és vastagon.

Megértem, ha menekülnél, ám mégis azt mondom: inkább „vedd példának a piciny füszálat”! Vagyis elbűvölő személyiségemet. Merthogy a származásomat tekintve: magam is vagy zsidó vagyok, vagy nem. És ha olvasod ezt a topikot, tudhatod: mondtak már itt rám mindent: „rühellni való” (©Triste) „elmebeteg” (©Babarczy), „fődbuta proli”, „ótvartetű”, „szarházi antiszemita”, még szarházibb nem antiszemita, „szívlapáttal” a „szívgödrébe”… és akkor még csak a kedvesebbjeit említettem. Így történt? Így történt. Még az én bájos kicsinyke répámat is megbántották itt, azt az romlatlan szűzi lényt, aki soha nem ártott senkinek! Így történt? Így történt! És?! Hol vannak most a gyűlölködők, fenyegetőzők, az én kis bűvbögyörőmet gyalázók? Hol vannak? Te tudod a legjobban, valahol vannak: „máshol” és valahogyan „másképp”.

És miért is? Mert minden gyalázkodásra, fenyegetésre írtam egy közel Tolsztoj Leónyi terjedelmű elaborátumot, s amely láthatóan totál kimerítette őket. Ez a legjobb ellenszer: beszélni kell a végtelenségig. Nem az ő modorukban persze, hisz’ éppen arról van szó, hogy az ő modoruk, szókincsük, „érvkészletük” szűkösen van mérve, gyakorlatilag teljesen be van határolva. Nem tudom, mennyire ismered a klasszikusokat; ha művelt ember vagy, pontosan tudod: Al Bundy „tiszteletes” az őt támadó Marcy Darcy „vádjaira” háromszor mondja „frappáns” válaszul: „hülye tyúk!” (vö. ótvar, ótvartetű stb.), s már a második „hülye tyúk” után Bundy „hívei” leverten közlik: „csalódtunk benned, Al tiszteletes”, majd lelkileg is letorpad a No Ma'm.

Tanulság: primitíven még zsidózni, cigányozni, buzizni sem lehet a végtelenségig.

Persze aminek van egy alapvető föltétele (túl azon, hogy szeress beszélni, még tenmagadnál is jobban szeresd a dumálást), az a föltétele, hogy ne indulattal, ne gyűlölettel viszonyulj a mocsokhoz. Az egészségügyi laboráns sem gyűlöli a lombikban lévő fertőző szennyet, ti. ha „üvegedényben tartod” azt „a fény” felé, még csak nem is undorító. Én speciel kifejezetten imádom, ha mond valaki valami használható baromságot, s ha tudom, ha módomban áll, használom is természetesen, egészen a „szebb jövőt” punnyasztó végtelenségig.

 

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

 

A valódi komolyság játék.

Talán blaszfémiásan hangzik, mégis igaz: akkor van esélyed a rasszizmussal, az antiszemitizmussal, a cigányellenességgel, a homofóbiával, a nőgyűlölettel, férfigyűlölettel… szemben, ha nem harcnak, hanem játéknak tekinted a dolgot, ha játszol, szórakozol az antiszemitizmussal (s mindenféle idiotizmussal), olykor, akár mint macska az egérrel; nem szégyen az!

 

Nem mértem meg, mégis biztos vagyok benne: én itt jóval többet írtam, mint a többi fórumozó összesen. Kérdezem: meddig lehet, hányszor lehet tíz flekkre azt „válaszolni”, hogy „neked már nem áll föl”? Egyszer-kétszer. És utána? Nos, utána magam írom le! Hogy játszhassak vele, hogy még jobban ellehetetlenüljön tőle(m) pl. Babarczy HVG-s nyilatkozata. De ismétlem – és ez a dolog kulcsa, ez a blaszfémia lényege! –, mindezt nem elvből csinálom! Illetve „csak” másodsorban, tehát elvből is, ám elsősorban játékból, szórakozásból. Ezért hatásos. A gyűlölet vaskos, rusztikus kifejezése nem hatékony, sőt: inkább kontraproduktív.

Ezt írták itt nekem:

 

Állományjavító válasz | 2005.08.05 19:52:24 (9944)

Vannak politikai és nemzetiségi különbségek ellenére is közösen leküzdendő kórságok, az ótvar is ilyen. Meg te is.

A Szent István park, mint az én kultikus toposzom nevével való visszaélés miatt meg majd [Lujzával] időben összetűzünk, ha már felszáradt az emléked is.

Előzmény: (9943)

 

Igen. És? Közel hat éve ennek. És? Hol vannak azok, akik „közösen leküzdenek” itt engem, akik szerint „felszárad az emlékem is”? Hányszor lehet „frappánsan” tudatni a másikkal: te, „ótvar”, „kórság” – mutatis mutandis: „libsik”, „kunbélák”, „dakoták”, „köcsögök”? De legyen az „ótvarnak” tíz-tizenöt szinonimája, akkor is. Ha minden „ótvarra” (vs. „szakállas bácsira”) írsz egy jókora Háború és békét (vagy inkább kettőt), a végén megőrülnek tőle. Elkotródnak. Különösen, ha azt látják, hogy élvezed is a dolgot. Aztán ótvaroznak magukban, befelé, „máshol”, „másképp”. Egymás fülébe. Legalábbis itt én ezt „modelleztem” ki magamból, a magam „emberi elméjéből” (©Babarczy). Jó, tudom, társadalmi léptékben nem ilyen egyszerű, de miért ne lehetne kipróbálni? Még mindig érdekesebb, sőt hasznosabb, mint a szimpla menekülés.

És ami akkor is meggyőződésem, ha Ady állítja az ellenkezőjét!

 

Még valami: mindezt Ungvári Tamás mostanában (az ATV-ben) nagyon jól csinálja (szerintem), Ungvári nem hörög, nem óbégat (mint pl. Vásárhelyi), hanem dumál. Csöndesen, decensen értékel, értelmez. Az „Orbán-oldal” mégis „lenyomva” érzi magát Bánó műsorában. És nemcsak ez a Tamás nevű, akinek a vezetéknevét elfelejtettem (tegnap ő képviselte a Századvég Alapítványt), hanem a Giró-Szász is mondta már, nem is egyszer, esküszöm bazdmeg, szó szerint ezt nyüszítették: „én itt egyedül vagyok a vitában”. P. Szűcs Julianna lekvárkavaró fakanáljának közvetlen közelében legyek szélsőbalos publicista, ha értem! Ezek ugyebár ivarérett entellektüelek, s az érveik súlyát, hatékonyságát azon mérik, hogy hányan vannak az ellenféllel szemben az asztal körül. Te érted ezt? Mert engem kifejezetten zavar az érvelés során, ha „mellettem”, engem „támogatva” kotyog bele valaki a szövegembe.

Ungvári sem azért „nyomja le” Giró-Szászt a nyilvános vitában, mert ott ül mellette Lengyel, Bauer, Gerő vagy nem tudom, kicsoda, hanem azért, mert nem teljesen hülye a manus, és talán még nálam is jobban szeret dumálni. Így azután Ungvárinak az is abszolúte mindegy, hogy Amerikában van-e, vagy éppen Magyarországon.

 

Na, ennyit a mára (külön neked) rendelt evangéliumból. (Már egységnyileg túllendültem a húszezredik karakteren is.)