Ja, sajna ez a felfogás van. Mikor pici gyerek voltam, általános iskola alsós, gondokoztam azon, hogy én majd kutyatenyésztő leszek, mert imádom az állatokat és ebből majd biztos meg lehet élni. :)) Aztán ahogy az ember felnő, jobb esetben letisztulnak ezek a dolgok. Eszemben nem volt soha tk nélküli kutyát venni. De lehet, hogy szerencsém volt, hogy anyukám anno, 1991-ben egy tk-es uszkárt vett és így nekem már természetes volt, hogy ha fajtiszta, akkor az tk-es. Anyukámtól kérdeztem, hogy miért tk-es kutyát vett? A válasz tök egyszerű, mert az úgy volt szokás. Neki soha nem volt kutyája, vagy a családjában, senkinek. Apukámnak mindenféle keverék, a kertben, és sajna sokszor kikötve. Ennyi az előztes kutya kultúráról a családban. :) Úgyhogy nehezen tudom elfogadni, ha emberek ennyire keservesen fogják fel, hogy miért lényeges a tk. Amikor a végén mi, tenyésztők vagyunk a rosszak, a beképzeltek,... Nevetséges.

Nálunk az utcán a kérdés most így szól: Papa, mama, gyerek? :)) Vagy a háttérből hallom, hogy összebeszélnek, "nézd, szülők és a bébi". Ez aranyos. :)