Szemben egy hétemeletes ronda ház, ha nem lenne, rálátnék a Dunára. Tőle balra éppen épitkeznek (asszem, valami bankot), most tartanak az alapoknal. Mire fölépül, elfogja a napot. Velünk szemben van egy kövér nő, ő reggelente kitesz egy kis tükröt az ablakába, (éppen odasüt a nap), és csipesszel tépkedi a szőröket az arcáról. Amikor késő éjjel, vagy hajnaltájban kinézek az ablakon, látom hogy a szemközti házban sok helyen még világos van, égnek a lámpák. Az utcára csak akkor látok le, ha félig kimászom az ablakpárkányra, mert nagyon széles. Van szemben a földszinten egy (gyerek) orvosi rendelő, onnan sokszor hallatszik a gyerekek sírása. A párkányon három virágláda, bennük elszáradt növények haldokolnak. Vannak szemben erkélyek is, néha látom (így télidőben) amint az asszonyok kiteszik az erkélyre a lábosokat, fazekakat, biztosan igy tárolják az élelmet. Meg néhány évvel ezelőtt, nyáron, amikor kánikula volt, láttam egy meztelen nőt, aki nyitott ablak mellett járkált a szemben lévő ház egyik lakásában. Ja, és a jobbra lévő utcasarkon gyakori a koccanásos autóbaleset, mert rosszul van elhelyezve a tábla, ezért az autósok nem tudják, kinek van elsőbbsége, szinte minden nap egymásnak mennek. Ilyenkor (a csattanás, meg fékezés hatására) a szemben lévő ház ablakai megtelnek a bámészkodó fejekkel. Meg néha látom, hogy hullik valami az égből, neha meg besüt a nap (délután). Meg vannak időnként galambok is, azokat nem szeretem, mert annyira buták. Csak totyognak, meg búgnak, meg ideszarnak.