Esterházynak vannak feminin allűrjei, ez igaz, Esterházy meglehetősen töketlen: születetten herétlen ivarú stiliszta, ez is igaz, ám mindez egyáltalán nem jelenti, hogy Esterházy nő volna. Valószínűleg a név tévesztett meg. Hidd el, az „Ester” nem keresztnév, nem a tárgyalt illető nemére utal a szövegeimben, hanem egy vezetéknév előtagja!

Ha viszont nem Ester-re, hanem Eszterre gondolsz, amikor úgy véled, én egy nőről beszélek hosszasan, midőn Esterházyról (pontosabban: az esterházyságról) beszélek hosszasan, s hogy ezáltal szeretek itt egy nőt (hosszasan), nos, akkor én annak a nőnek kívánom, váljék a szeretetem boldogságára, váljék egészségére! Hidd el, őszintén kívánom ezt, miként azt is meggyőződéssel vallom, hogy (őszinte jókívánságom ellenére) nem sokra megy a nő a nagy szeretetemmel; különösen, ha a névzavarból immár kikászálódván, B. Eszterre vonatkoztatunk a szeretett nő tárgyában. B. Eszternek ugyanis más formátumú szerető szívekre, cár-minőségek (Miklósok, Péterek) imádatára van szüksége, nem az enyémre, míg nőben hozzám is inkább a Marcsák, a Julcsák illenek. Én pedig hozzájuk.

(Egyébként létezik nő, akitől magam is irigylem a szeretetemet.)