Nem könnyű egy bűnben leélt élet végén bűnbánatra jutni. Aki ezt előre eltervezi, alkalmasint csak valamiféle bemagolt szavak elszajkózásáig fog jutni, de ezen az Isten átlát. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy saját bűneire az ember általában talál valami mentséget, ürügyet, vagy legalább enyhítő körülményt. Aki pedig ilyen indoklások közepette vétkezik egy életen át, aligha fog a halálos ágyán mindezeket megtagadva szembenézni a valósággal: hogy egy életen át becsapta magát. Inkább meghal kemény szívvel, bűnbánat nélkül, sőt még méltatlankodik is, hogy miért nem élhetett tovább (ugyanazokat cselekedvén, amikben azelőtt tobzódott).