Igazából a buddhizmus szerint a világnak időben nincs kezdete:) Időben a világ kezdettelen és végtelen:) De más szempontból van kezdete, ez pedig nem más, mint a Tudat Igaz Természetének az állapota, az Ádi Buddha.
Hasonló ez ahhoz, hogy pl van egy szekér kerék. A külső része folyamatosan körbe forog (ez a ciklikus létezés), de mindig a tengely körül forog, (ami minden eredője).
Amikor valaki ráébred a tengelyre, láthatja, hogy az sosem mozdult ki a helyéről:)
Az időbeliség is mint olyan keletkezett, mint a tér. A tanítások szerint, amikor kialakul egy univerzum, akkor létrejön az idő és a tér is, és minden mi maga az univerzum. Az univerzum pusztulásával, ezen a létsíkon minden megszűnik létezni, az idő és tér is. Eleve az idő és a tér csak valamivel szemben határozható meg. Aztán a ciklikus létezésnek megfelelően új univerzum keletkezik, és ez folyik vég nélkül. Tehát időben az univerzumok keletkeznek és elpusztulnak vég nélkül. De az összes univerzum keletkezése és elpusztulása, az egész folyamat nincs máshol, mint az Ádibuddhában. Ő maga azonban sosem mozdul ki a megvilágosodás állapotából. Minden ami belőle felmerül mint "lét" önmagában tökéletes, és gyönyörtel, nincs mit hozzáadni, vagy elvenni, úgy jó, ahogy van. Az ember sokszor a világot mégis szenvedéstelinek tapasztalja. Ennek az az oka, hogy a lénynek tévképzetei vannak, tudati elhomályosulásai vannak, és ennek megfelelően látja a világot szenvedéstelinek. És a tudati hozzáállása miatt rombolja, és pusztítja a külső világát a maga szintjén.
Igazából ezeket a tanításokata buddhizmus nem visszacsempészte, csak egy másik megközelítést nyújt, mint más buddhista tanítások. Ezek a vadzsrajána ösvényére épülő tanítások. Minden Buddha, Bódhiszattva, aki segíti a lényeket nem más, mint az ÁdiBuddha megnyílvánulása. Akik Buddhák, azok eggyek az Ádi Buddhával, sőt maguk Ádi Buddhák.
Nem zárom ki, hogy egyes keresztény Isten értelmezésekkel smakkolhat:)
A végső valóságnak létezhet sokféle megközelítése, leírása, de a különbség is tetemes.
Jak1,17 : Ez tetszik:)