Igazad van, nem szokványos. Szerencsésnek is tartom magam a gyerekek miatt. Itt azt hiszem, a legfőbb a szülői példamutatás, hogy ne lássák az ellenkezőjét annak, amit a szülő papol. Kora gyerekkortól rá lehet szoktatni őket az egészséges táplálkozásra, mozgásra úgy, hogy mi is azt csináljuk, és mikor nagyok, eléjük lehet tárni a magyarázatokat is. Ugyanaz, mint a dohányzással, piálással: hiába kever le egy pofont a szülő a cigiző gyerekének úgy, hogy közben a szájában bagó, a kezében sörösüveg... (A gyerekeim pl nem is cigiznek vagy alkoholizálnak, ami megint csak fehér holló a mai tinik között,csak, hogy büszkélkedjek is egy kicsit:))

Méz:

Valamivel jobb abból a szempontból, hogy abban enzimek, vitaminok is vannak, viszont a vércukorra gyakorolt hatása, glikémiás tulajdonságai ugyanolyan rosszak mint a cukornak. Így hát ott vagyunk a mézzel is, ahol a part szakad...

Nem értem egyébként, miért ez az idegenkedés a jó édesítő alternatívákkal szemben (mondjuk, nem szabad a különböző édesítőket összemosni, az igaz), hacsak nem az áruk (de ha csak parányit használunk belőle, akkor sokáig tart)... Erre mondtam, átállhatnánk pl xilit vagy sztívia gyártására, mekkora biznisz lehetne az az országnak. Végül is, a cukorrépát is egyszer elkezdték termeszteni, és kivonni belőle a cukrot, pedig előtte nem volt ilyen. Megszokás kérdése.

Tofu: a szója is gáz, csak más szempontból. De most már lépek, mielőtt az egészet elvinném az off felé:)