"Meg olyan nevelés, és olyan kulturális környezet, nem a mai panaszverseny, meg az úgysem sikerül hozzááállás."

Lehet itt rébuszokban beszélni, általánosítgatni, de mindezek nem vezetnek sehova. A legnagyobb nevelési erő a példamutatás. Lehet bármit papolni, kérni, követelni, ha a gyerek nem azt látja, mint amit hall, akkor az egész hiteltelen.

Ugyanez vonatkozik a társadalomra. Amíg "honatyáink, honanyáink" /ugye nem véletlen az elnevezés/ nem hitelesek, amíg becsületről beszélnek, miközben ők maguk becstelenek, amíg megosztják a társadalmat, nincs összefogás, nincs közös cél, addig nem lesz változás.

Kár a fiatalokat hibáztatni bármiért is.