Amit Te itt leírtál, annak egy modern liberális klub megfelelhet, de nem egy vallás, kár a gőzért!

 

Nézd: a vallás (mindegyik) a transzcendensről szól (még akkor is, ha az animista típusú vallásokban a transzcendens és az immanens gyakorlatilag egybeesik). A transzcendensnek meg az a lényege, hogy nem evilági, hanem egy olyan rednszerrel létesít kapcsolatot, amire más játékszabályok érvényesek, mint amit evilágban megszoktunk. De nézzük csak szerintem milyen az igazi vallás, és ez miért nem felelhet meg a Te egyéni elképzeléseidnek:

 

„- Mindenekelőtt pozitív céllal kell létrejönnie. Ezt a célt a lehető legpontosabban meg kell határozni és mindenki számára publikussá tenni.”

 

A pozitív cél oké, de az igazi vallást nem alapítják meg klasszikus értelemben és mégcsak nem is valami tök új dolog megalkotása akaratlagosan. Az igaz vallás olyan dologból indul ki, ami egyidős mindenek létrejöttével, az emerben olyan dolgot ragad meg, ami már eleve benne volt amióta emberről lehet beszélni, és olyan Istennel létesít kapcsolatot, aki  már az emebr előtt is időtlenül létezett. Ennek a földi (immanens) idő rendszerén túl is létező lénynek az egyre jobb megismerése, a Vele való egyre szorosabb kapcsolatról szól a vallás olyan alapokon, amik az emerbben mindigis megvoltak e kapcsolat létrejöttéhez a lelkében. Sokkal inkább az ember nyitottságán, befogadókészségén és az örök trnaszcendens Isten kinyilatkozattásán (aminek lehetnek fokozatai) alapszik, dinamikusabban az igaz vallás, és nem úgy jön létre, hoyg egyszer valaki kitalál valami alapszabályzatot és azt ráerőlteti másokra. Csak abból lehet igazi világvallás, amelyben önmaguk vágyaira találnak az emberek, minden msá legfeljebb egy szűk réteget megragadó szekta marad, melynek tagjai (egy ideig) hasonlóképpen gondolkodnak bizonyos dolgokról, mint a klubalapító.

„- A tanításainak közelmúltbeli személyes tapasztalatokon, kézzelfogható, bizonyítható tényeken kell alapulnia, nem pedig hazugságokon, bizonyíthatatlan fantazmagóriákon és homályos ezeréves történeteken.”

Sokan elkövetik azt a hibát, hoyg úgy tekintenek a vallásra, mint amiben tök bizonytalan emebrek ezeréves megbízhatatlan források alapján akarnak valamit kibogarászni, és ha azon iratok vagy történetek tudományosan megkérdőjeleződnek, akkor az egész építmény alapjai dőlnek össze, az emebrek a szívükhöz kapnak, hoyg jaj, milyen hazugságokkal tömték eddig a fejünket. Ez hülyeség, valójában egyáltalán nem a szent iratok képezik egy igaz vallás alapvető és kizárólagos forrását. A szent iratok csupán TERMÉKEI (és nem forrásai) egy sokkal nagyobb elő tapasztalatnak, hitnek, hagyománynak, amelyet a vallás nemzedékei egymásra hagyományoznak egy életformával. Ez a hagyomány az, amely annak idején eldöntötte, hoyg miylen iratok felelnek meg annak, amiben már addig is hittek, és azokat hogyan kell ehlyesen értelemezni, és az iratok csupán mankók a következő gneráció számára. Ha történetesen egy szent iratról bebiznyosodna, hogy nem teljesen hiteles, vagy elveszne minden irat, attól a vallás nem omolna össze egyáltalán, mert az iratoknál mindig is biztosabb az a hagyományos életforma és tapasztalat, ami továbbhagyományozódik évezredeken át. És ez a hagyomány ilyenkor legfeljebb újra megírja szent iratait, amik talán egyes lébyegtelenebb részleteiben nem, de lényegükben megegyeznek a korábbi iratokkal, hiszen a korábbi iratokat is ugynaazon hit alapján fogadták el.

 

„- Fejlődőképesnek, rugalmasnak, a különböző helyzetekre alkalmazhatónak kell lennie. A merev dogmákat teljes mértékben nélkülöznie kell.”

Még az állandóan változó tudomány és általában semmilyen ezsmerendszer nem jöhet létre axiómák, dogmák nélkül. Dogmák nélkül nincs miről beszélni, nincs mire bármit felépíteni, nem is tudunk! De mint említettem, a vallások nem (kizárólag) immanens jelenségek, és a változékonyság a földi világra jellemző, nem a transzcendensre. Az a vallás, amely állandóan változik, ahogy a földi világ is változik, semmi trnaszcendens elemet nem tartalmaz, avgyis nem nevezhető vallásnak. Attól kezdve beszélhetünk vallásról, hogy örök igazságokat, értékeket is hordoz, amelyek nem ebből a változékony világból, hanem a transzendens szférából származnak. De mivel a vallás nem kizárólag transzcendens, hanem evilági jelenség is (hisz lényege a kettő közötti metszet), ezért abban igazad van, hogy az emerbekhez való rugalmas alkalmazkodást is tartalmaznia kell a vlalásnak – de nem az örök transzcendens dogmák rovására, amelyek Isten tévedhetetlen kinyilatkoztatásán alapszanak, és az embernek ezt kötelessége változatlan formában megőriznie. Tehát inkább meg kell különböztetni eg yigaz vallásban, hoyg mik azok az isteni elemek, amelyeket nem lehet eltorzítani a földi változékonyság világában, és mik azok az emberi elemek, amikben nemcsak szabad, hanem kell is rugalmasnak lenni üdvös céllal.

„- A követőinek önállóan gondolkodó és érző emberi lényeknek kell lenniük, akikben megvan a kellő erő, tudatosság és vágy, hogy félretegyék nézeteltéréseiket és a jó ügy érdekében közösen cselekedjenek.”

Ezzel egyetértek. De hadd írjak még egy példát. A vallást lehet egy királyi lakomának tekinteni. A fleszolgált ételt a király adja, az közös, minden meghívott azt eszi, de mindenkinek egyénileg kell megrágnia, megemésztenie saját képességei szerint, de mégis együtt étkezünk. Viszont a vendégek nem viszik be a király lakomályára saját ételüket-italukat, ami legjobb esetben is egy bazi nagy bunkóság (és amúgy se tudnak jobbat annál, amit a király ad).

„- A személyi kultuszt teljesen nélkülöznie kell. Mindannyian egyedi és megismételhetetlen lények vagyunk, akiknek élete történelmi jelentőségű.” Itt konkrétabban mire gondolsz? Ha arra, hoyg ne legyenek erőszakos önkényurak a vallásban, azzal egyetértek. De anarchia se legyen! Ha mindenki egyedi, akkor ez azt is jelenti, hoyg mindnekinek megvan az egyedi szerepe egy nagyközösségben, ahol ő kiteljesedik, amelybe beleadja a csak rá jellemző hangot. Ezen funkciók mentén kialakulhatnak különféle közösségszerveződési formációk. De egy igaz vallásnak az is a célja, hogy az abban lévők segítsék egymást, tiszteljék egymást, gondot viseljenek egymásra, stb. – ki-ki lehetőségeihez mérten. A lázadozó emberek nem igazán építik a közösséget. Általánosságban elmondható zárszóként, hogy az igaz vallás nem az, amit egyének formálnak a saját ízük szerint, ebből legfeljebb egy szekta lehet. Az igaz vallás az, amelyben mindenki rátalál az ő valódi önmagára egy közösség részeként – a világi változásoktól függetlenül.