A zene és a technika nálam egyaránt fontos, de még én sem nem tudnám megmondani, hogy milyen arányban... Pl a Dream Theater-es srácoknak néha már annyira elszáll az agyuk, hogy a gépem is lefagy tőlük. Pl "Beyond This Life" c. szám 2. fele - ahhoz már tényleg idegek kellenek. Kicsit olyan szaga van már azoknak a (technkiailag lehet, hogy profi) de amúgy összevissza és oda nem illő betéteknek, mint akik azt akarják éreztetni, hogy annyira profik, hogy már nem tudnak magukkal mit kezdeni. Szóval az már erősen a hallgathatóság rovására megy.

Nick természetesen pótolható, ahogy valószínűleg Marty is. Emlékszem, a '97-es koncertig nem nagyon voltam oda a Sweating Bullets-ért. Aztán láttam, ahogy Nick játsza (szinte állva ugrált), s szédületesen jó élmény volt. Ezért is egy pöttyet lehangoló látvány, amikor Shawn a maga módján próbálja előadni ugyanazt a dobtémát. Nick nemcsak kitűnő dobos volt, de a látványos dobolásával a koncerteken is odatette magát rendesen.

Összegezve az eddigieket csak annyi a biztos, hogy a jelenlegi szólógitáros és dobos soha az életben nem tudna annyi mindent hozzátenni a megadeth-hez, mint amennyit Marty és Nick tett.

Az idő végül mindenen túllép, s ez alól a megadeth sem kivétel. Zeneileg megújulni, fejlődni nem tud(ott), mostmár csak a nevéből él. Ez van. Én sem várok már semmit tőlük. (leszámítva egy valódi reuniont)