Hmm, hmm :)

Én nem akarok, nem is tudok rangsort felállítani, hiszen nem is ismerem szinte a filmeket, csak egy kérdésemre szeretnék választ kapni:

 

Melyik kisfilm bír ki 30x40-es nagyítást, úgy hogy élvezhető, tehát éles és részletekkel teli.Vagy mindegyik? Mert azt nem tudom elképzelni, hogy egy 300 forintos rossmannos nega és egy fuji, vagy kodak alap (colorplus, gold,nem is kell ide az ektar) között nincsen égbekiáltó részletbeli különbség :)

 

Egyébként mit jelent a túlszaturáltság? Mindenkinek mást. Én pl nem szeretem a túlszaturált színeket, így nekem a velvia is felejtős dia. Ennél is szaturáltabb eredményt ad az ektar?

 

 

 

Nem akarok én a Ken képei alapján dönteni, hiszen kb 20-25 éve benne lehet a fotográfiában, volt ideje tapasztalatot gyűjteni.Egész egyszerűen csak annyi, hogy hobbicélra nekem tökéletesen meg fog felelni a film (és persze only rf :) még jó ideig, max egy-két makróra kellhet majd a dslr, meg ha lesz olyan szerencsém ,hogy tudok fotósként dolgozni :)))))

Pont ezért írtam,hogy munkára digi, másra film. Érzelmileg teljesen más,számomra hihetetlenül jó érzés mindent kézzel csinálni, más életérzés és stílus a távmérőzés, más a film ,hiszen a negatívjaim pl. 20 év múlva is negatívok lesznek, míg a 3 éves digitális fotóim már sehol nincsenek rendszerhibák-hdd elszállások miatt.No meg az egész folyamat. Eddig mondjuk egy részletről csináltam 3-4 fotót, mire azt mondtam rá, na igen, ez jó lesz, most pedig 2x is meggondolom, hogy vajon ebből a szögből kéne lőni?Vajon így kéne komponálni?

Szóval kicsit mértékletességre is tanít az analóg.Legalábbis szerintem :)

 

No meg nem utolsósorban az általam szeretett street és szicofotozásban nem hátrány egy kis rf, sőt. Tudom, csináltam annó dslr-el is, sokkal kevesebb kép sikerült, egyszerűen azokkal a gépekkel nehezebb, ezzel könnyebb, könnyebben elfogadnak az emberek. Vagy ha nem fogadnak el, akkor meg azért, mert fel sem tűnök.