A színes negák dinamikavizsgálata messze eltér a topik témájától, szakismeretet és műszerezettséget igényel. Ráadásul a film közbenső állomás, a cél a papírkép, a megjelenítés. Ehhez pedig a papír kontrasztterjedelme a lényeg, ami mindig kisebb, mint a filmeké.

Maradjuk annál a kérdésnél, milyen filmet érdemes használni? Erre pedig szerencsés esetben mindenki maga adja meg a választ, azzal, hogy azt használja amelyik tetszik.

Nem érdemes rangsort felállítani a filmek között, mert több paraméter szerint lehetne mérni, olyan nincs, ami mindenben a többi elé helyezné bármelyiket is. Azért kell hozzá tapasztalat, hogy fel tudja mérni az ember, hogy mikor melyiket érdemes használni.

Az Ektarnál maradva, erős napsütésben kemény lesz, plakátszerű, túlszaturált. Viszont lapos fényben ez a tulajdonság előnyös lehet.

Ha maradunk az oldtimereknél, az orosz távmérősök egyelőre olyan kedvező árúak, hogy akár kettőbe is tehetsz színes filmet, és azt kapod elő, amit a körülmények megkívánnak.

A Ken Rockwell felvételei alapján nem dönteném el a dia- digitális kérdést, ő egy nagy tapasztalattal rendelkező fotós, az ő kezében másként muzsikál a Leica. A digitálisnál azonnal visszajelzést kapsz, sokkal kisebb hibaszázalékkal dolgozhatsz, ha okosan használod.

Érdemes letisztázni és szétválasztani mi tartozzon a gyűjtői szenvedély és a napi munka a fotográfia alá. Szerencsés egyensúlyba hozni az érzelmi és a gyakorlati kérdéseket.